"Babeş-Bolyai" Tudományegyetem
Tő;rténelem és Filozófia Kar
Filozófiai Tanszékcsoport
Eristikon - Filozófiai diákfolyóirat
 
Nagy Dénes-Zsolt
Babeş-Bolyai Tudományegyetem
Filozófia-kommunikáció Szak, IV. év
A test és a másik - A sportjátékok interszubjektív tapasztalata
Kulcsszavak: más elmék, testi tapasztalat, interszubjektivitás a sportjátékokban
 
Mottó : " A szellem egész fejlődésénél talán a testről van szó : annak a szemléletes története ez , hogy miképp alakul ki egy magasabb rendű test. A szerves magasabb fokokra hág ."1

1.Bevezetés

Amikor Isten a világ teremtése során az ember megformálásához fogott, két különböző elvet vett figyelembe: az egyik egységesítő, a másik differenciáló irányba hat. Az előző által ugyanolyan testi, lelki, szellemi struktúrák jellemzőek minden egyes emberre. Az utóbbi által az ugyanolyan szerkezeti felépítés ellenére, vagy azon túl sikerül "egyes" emberekké válnunk. Az előbbi az emberi faj tagjává tesz. Az utóbbi különálló egyedekké és egyénekké.

Mint egyének, saját(os) belső és külső élettel rendelkezünk. Ennek a saját(os) életnek a tapasztalata, átélése és megélése tesz bennünket azzá akik vagyunk: önmagunkká. De ezen a tapasztalaton túl van egy másik tapasztalat is. Azt tapasztaljuk, hogy a többi emberi lény nagyjából ugyanolyan mint mi. Legalábbis a "Teremtő Isten egységesítő elvének" hatására ugyanazokkal a jellemzőkkel rendelkezik, amelyek őt is az emberi faj közé sorolja. Ez a hétköznapi tapasztalat mindenütt és minden időben élő bizonyosságként volt jelen minden ember számára. De az úgynevezett "más elmék"- ről való gondolkodás csak a tizenkilencedik században érik filozófiai problémává .2

Az interszubjektivitás, interszubjektív tapasztalat néven ismert jelenség tanulmányozásához előbb el kellett jutni a szubjektívhez, ami egy bizonyos szubjektum sajátja. A filozófiatörténet első ilyen szubjektuma Descartes "ego cogito"-ja. Egy olyan gondolkodó én, amely radikálisan különbözik minden mástól: "res cogitans", ami ontológiailag is és ismeretelméletileg is különbözik a "res extensa"-tól, a kiterjedt dologtól. Külön válik a szellemi az anyagitól. A test a lélektől. A szubjektum az objektumtól. Mindannyian szubjektumok vagyunk. Az interszubjetivitásra vonatkozó teóriák arra kérdeznek rá, hogy hogyan és milyen mértékben vagyok képes megismerni, érteni, értelmezni más szubjektumokat .

2. Problémafelvetés

Dolgozatom témája nem közvetlenül ez. Kutakodó kedvem generátora egy sajátos szubjektív és interszubjektív tapasztalat: aktív sportolóként - a filozófusok tömkelegéhez hasonlóan-számomra is gondot és fejtörést okozott és okoz test és tudat különbsége és különállósága. Anyag és szellem kapcsolatának és kölcsönhatásának titokzatossága. Én, mint "magasabbrendű" értelem vagy tudat, hogyan észlelem és irányítom az "alacsonyabbrendű" testemet egy olyan felgyorsult interakciós környezetben mint például egy futball mérkőzés, ahol saját test-tudat viszonyulásomon túl a másodperc töredékei alatt viszonyulnom kell: eszközökhöz, megkülönböztetve a tárgyaktól (a kavics a pálya szélén tárgy, a labda eszköz), más (hozzám hasonló testbe zárt) szubjektumokhoz és azok mozgás irányához, megkülönböztetve a játékostársakat az ellenfelektől és a játékvezetőtől stb. Ugyanakkor a tapasztalati dolgokon túl, viszonyulnom kell egy jól meghatározott észbeli struktúrához, a játékszabályhoz. Mindezek mellett pedig figyelembe kell vennem egy sor egyéni és kollektív pszichológiai tényezőt: ne tévedjek, ne adjak például rossz passzt illetve hozzásegítsem a közösséget (csapatot) a közös cél eléréséhez. Mindezeket (és sok más egyéb) körülményt figyelembe véve, igencsak megnehezedik a dolgom, hogyha, egyrészt a testem és a tudatom két különálló entitás, másrészt, hogyha az interszubjektivitás kizárólag valamilyen mentális folyamat, mondjuk egy analogikus következtetés és nem létezik valamilyen eredendőbb és spontánabb testi interszubjektivtás.

E mellett pedig (mintegy zárójelben) szeretném megemlíteni egy másik (és talán kevésbé filozofikus) vonatkozását is a problémának: azt a jelenséget amelyet "zóna-élménynek" neveznek és amit sporttevékenység közben lehet átélni. Egy módosult tudatállapotról van szó, egy úgynevezett "csúcsélményről", amelyet egyes szerzők úgy is említenek, mint "transzcendens élmény a sportban". "Ez az élmény tudatállapot változással jár együtt, és úgy kezdődik, hogy az ember teljesen elmerül a sportban. A testünket is másnak érezzük, mintha hatékonyabban, kecsesebben mozognánk, tökéletesebben összehangolódnánk célunkkal. Nem különálló egységként veszünk részt, figyelve az eseményeket és annak megfelelően cselekedve, hanem részévé válunk a folyamatnak, az egész pillanatnak, mintha előre tudnánk, mi fog történni, hol esik le a labda, mit fog tenni a többi játékos . Ilyenformán a mozdulataink spontán, összehangolt reakciók, amelyek mind arra irányulnak, hogy a megfelelő pillanatban a megfelelő helyen legyünk. Gyakran mintha maga az idő is megváltozna, lelassulna. Köznapi tudatállapotban azt érezzük, hogy a játék túlontúl gyorsan pereg, állandóan rohannunk kell, hogy lépést tartsunk vele, és erőfeszítésbe kerül, hogy előre gondolkodjunk. A zónában-illetve a csúcsélmény közben- azonban tudatunk magasabb, szinte mindenható állapotba kerül, ezért érezzük úgy, mintha lelassulna az idő ." 3

A zárójelet itt be is zárnám és a továbbiakban mellőzni próbálok minden misztikus hangvételű megközelítésmódot és szöveghelyet. De nem szeretnék figyelmen kívül hagyni egyetlen olyan próbálkozást sem, amely megpróbálja eggyé kovácsolni a testet és a tudatot.(erre a későbbiek során még visszatérek)

3. Más elmék-rövid áttekintés

A más elmék vonatkozásában általában két probléma szokott felmerülni: egy episztemológiai és egy konceptuális. Az episztemológiai problémafelvetés kérdése az, hogy a saját mentális állapotainktól eltérő mentális állapotokról alkotott hiteink hogyan igazolhatóak. A konceptuális probléma pedig úgy szól, hogy hogyan lehetséges a mienktől eltérő mentális állapotok fogalmainak alkotása. 4

Az episztemológiai probléma egy radikális különbségből adódik: saját tapasztalatunkhoz és más emberi lények tapasztalatához való hozzáférés különbségéből. Mások belső tapasztalataihoz soha sem lehet közvetlen hozzáférésünk és ez egy asszimetriát eredményez. 5

A konceptuális probléma lényege az, hogy ha mindenikünknek saját tudása van a saját tapasztalataival kapcsolatban (értsd: mindenikünknek saját fájdalom fogalma van például), akkor hogyan terjeszthetjük ki saját tapasztalatainkra alkalmazott fogalmainkat mások tapasztalatára? 6

A probléma analitikus megközelítésében két fontos felfogást kell megemlíteni: 1. az úgynevezett elmélet-elméletet illetve a 2. szimulációs elméletet.

Az elmélet-elmélet először a tudatfilozófiában jelent meg. Az ilyen jellegű elképzelések arról szólnak, hogy implicit elméletekkel rendelkezünk önmagunk és mások pszichológiai állapotaira vonatkozólag. Ezek az elméletek párhuzamot látnak a tudományos fejlődés és a gyermek kognitív fejlődése között. Ennek megfelelően az elméletek váltják egymást. Így a korai vágy-vélekedés elméletektől a szituációs elméleteken keresztül eljutunk egészen a reprezentációs és metareprezentációs elméletekig.7

"A szimulációs elképzelés szerint a saját magunknál tapasztalt empirikus általánosításokat és tipológiákat használjuk fel, amikor a másik mentális állapotait magyarázzuk, mégpedig úgy, hogy szimuláljuk azokat a mentális állapotokat, amelyekkel magunk rendelkeznénk, ha az adott szituációba kerülnénk." 8

A szimulációs elmélet egyik következménye, hogy saját mentális állapotaimhoz való hozzáférésem kiváltságos, közvetlenül tapasztalható és leírható. De a másik mentális állapotaiba való képzeletbeli belehelyezkedésemkor úgy is csak saját magamat helyezem bele. Vagy ahogy Wittgenstein fogalmaz: "Amikor egy olyan személlyel érzek együtt akinek fáj a foga, akkor a helyébe képzelem magam. De saját magamat képzelem a helyébe."9 ( Kiss idézi Wittgenstein egyik ilyen megjegyzését )

Az analitikus megközelítésnek számtalan hiányossága és ebből adódó bírálata van, amelyeket e helyen nem tárgyalok.

4. A testközi tapasztalat fenomenológiája Husserlnél

Husserl ötödik karteziánus elmélkedése vonatkozik tematikusan az interszubjektivitás problémájára. Az alapvető probléma abban áll, hogy "ha én, az elmélkedő én a fenomenológiai epokhé segítségével abszolút egómra redukálom magamat, nem válok-e solus ipse-vé, nem maradok-e egyedüli én, míg a fenomenológia égisze alatt önmagam kifejtésével foglalkozom?" 10 Ennek a kérdésnek a megválaszolásához meg kell vizsgálni az úgynevezett alter egót. Ehhez előbb a transzcendentális tapasztalaton belül el kell határolni azt ami "sajátosan az enyém". Husserl egy interszubjektív redukciót hajt végre: "így először elvonatkoztatunk embertől és állattól ... majd a továbbiakban a fenomenális világ valamennyi meghatározásától, melyek a maguk értelme szerint más énszubjektumokra utalnak és ezeket azután föltételezik, miként minden egyéb kulturális predikátum ." 11 Husserl tehát az egész kulturális világot és ezen túlmenően még az "eszközt" is kikapcsolja : "ne feledjük el, tehát kapcsoljuk ki a környező világ azon jellemző jegyét is, mely a fenomenális világ valamennyi tárgyával együtt jár, ezek idegenszerűségét alkotja, vagyis azt, hogy a világ bármely tetszőleges mozzanata mindenki számára ott van, mindenkinek hozzáférhető, élete és törekvése során valahol mindenkit érinthet, stb." 12 Így érkezik el a "saját testéhez", amely a "világ elvont rétegében az egyetlen olyan objektum, melynek tapasztalatilag érzékelési mezőket tulajdonítok ...az egyetlen testalkat ez, melyben közvetlenül benne vagyok és benne működöm."13 Végső soron egy olyan "pszichofizikai énhez" jut el, amely voltakeppen nem más mint a saját, átélt fenomenológiai testem. Ez az orientáció null-pontja, egy abszolút itt illetve a kinesztézisek hordozója. "Képes vagyok arra, hogy kinesztéziseim szabad változtatása által, ezen belül különösen járkálásom révén az ott minden egyes példányát itté alakítsam át, vagyis, hogy testileg betöltsek bármilyen térbeli ottot. Ezzel azt is kimondjuk, hogy onnan nézve ugyanazon dolgokat láthatom, csak éppen megfelelően változtatott megjelenési módban, amely az ugyanott létezéséhez tartozik. Tehát konstitúciós értelemben az egyes dolgokhoz nemcsak saját pillanatnyi innen-em tartozik hozzá, hanem megfelelően változtatott helyzetváltoztatások is, melyek saját itt-emet ott-ba helyezik át." 14 Husserlnél tehát a másik tapasztalatának aktusa egy "együttesítő" aktus, egyfajta "jelenné emelés", vagyis apprezentáció." Itt tehát egyfajta hasonlósági appercepcióról van szó, de még sem analógiás következtetésről. Az appercepció nem következtetés, nem gondolati aktus. Miközben appercepiálunk, az eleve adott tárgyakat minden további nélkül fölfogjuk, fölismerve megragadjuk, értelmüket a hozzájuk tartozó horizontokkal együtt egyetlen pillantással átfogjuk." 15

Az analógiás apprezentációban tehát saját átélt testem nullpontja és kinesztetikus intencionalitása illetve a másik észlelt mozgásai és helyzete közötti azonnali adódásról, megfelelésről, hasonlóságról van szó.

5.Megtestesült interszubjektivitás

Az emberi elme nem azonosítható a fejjel, hanem kiterjed az élő testre és magában foglalja a biológiai organizmuson túl levő világot is, különösen az "én" és a "másik" közti szociális világot.

Az utóbbi néhány évtizedben a kognitív tudományokban egy olyan irányú fejlődés figyelhető meg, amelyben a klasszikus elképzelést )miszerint egy belső elme reprezentálja a külső világot, szimbólumok és a gondolatok konceptuális nyelvének segítségével) felváltotta az a nézet, hogy a mentális folyamatok a szervezet szenzomotoros aktivitásában testesülnek meg és bele vannak ágyazódva a környezetbe. Ez az enaktív vagy megtestesült (embodied) kognitív tudomány, amelynek három fontos mozzanata a "megtestesülés", "emergencia" és az "én-másik kölcsönös meghatározottság". A megtestesülés szerint tehát az elme nem lokalizálható a fejben, hanem az egész környezetbe ágyazott szervezetbe van megtestesülve. Az emergencia azt jelenti, hogy a megtestesült kogníció felbukkanó és önszerveződő folyamatokból áll, amelyek kölcsönösen összekapcsolják az agyat, a testet és a környezetet. Az "én-másik kölcsönös meghatározottság" arról szól, hogy a megtestesült elme interszubjektíven épül fel már a legelemibb szinteken. Saját emberi én-tudatunk például az "énnek" egy ősi és nyelv előtti jelentéséből ered.16

A különböző kognitív tudományokban érdekes eredmények születtek, amelyek alátámasztani látszanak egy nyelvelőtti, testbeágyazott interszubjektivitást. A kognitív etológia például megállapította, hogy a fejlettebb főemlősök azonosítanak másokat mind pszichológiai szubjektumokat azok testi jelenléte, arckifejezéseik, testhelyzetük stb. alapján. A fejlődéspszichológiában mára már számos bizonyíték támasztja alá, hogy az emberi csecsemők birtokolnak születésüktől fogva bizonyos interperszonális testi sémákat, amelyek érzelmi megnyilatkozások és arckifejezések utánzását illetve mélyebb empatikus képességek alapját képezik. A kognitív neurotudományban Rizzolatti és Gallese felfedezték majmokon végzett kísérleteken az úgynevezett "tükörneuronokat", amelyekben ugyanazok a cselekvésminták folynak le akkor is ha az állat bizonyos célorientált kézmozgásokat végez és akkor is ha csupán látja, hogy valaki hasonló mozgásokat végez.17

Az énnek és a másiknak egy nem kikövetkeztetett párosításáról van tehát szó, amely mint láttuk Husserl elemzésének egy fontos csomópontja, egy olyan eredendő testi interszubjektivitás, amely által értelmezhető lesz a sportjátékok körülményei között adódó gyors és spontán helyzetfelmérések és válaszreakciók századmásodpercek alatt történő adódása.

6.Következtetés - Bevezetés

A dolgozat témája vagy végső célja tehát ennek az eredendő testi interszubjektív tapasztalatnak a megragadása vagy megragadhatóságának vizsgálata, figyelembe véve az analitikus másság tapasztalatokról alkotott elméleteket, amelyek nem kielégítők bizonyos tapasztalt vagy tapasztalható körülmények (mint például a sportjátékok interszubjektív tapasztalatának) leírására, illetve figyelembe véve a kontinentális fenomenológiai hagyomány (főként Husserl)18 alter ego elemzéseit.

Az interszubjektivitás megszokott vizsgálataitól egy kicsit eltérő módon, amelyek általában inkább az elme, vagy tudat vagy psziché szempontjából közelednek a problémához, én, ahogy a mottó is utal rá, inkább a test irányából közelednék a tárgyalásmód irányába. De nem úgy, hogy (mint egyes szélsőséges materialista megközelítések ) tagadnám a szellemi szférát és nem is úgy, hogy valamilyen oknál fogva magasabb rendűnek vagy elsőbbrendűnek, netalán felsőbbrendűnek tekinteném a testet. Hanem szakítani szeretnék minden alá- és felülrendelési viszonnyal és inkább a kettő (test és tudat) szerves és elválaszthatatlan egységét és elválaszthatatlanságát hangsúlyoznám. És még egyszer: mindezt a testből kiindulva:

"A test impulzusa vezérel, mielőtt az agy impulzusa létrejöhetne. Az ilyen mozgásból nyert tapasztalat nem csak az agy számára nyújt információkat, hanem ugyanolyan arányban a testnek is. Így születik meg a test tudása, amely még az agy kontrollja előtt újabb impulzusokat képes elindítani. Ez a tudás nem jöhetne létre, ha a test nem kérdezne rá önmagára. Minden filozófia ott kezdődik, ahol az ember megkérdőjelezi az evidenst. A test filozófiája azokat az alapkérdéseket teszi fel, amelyek olyanokra irányulnak, mint, hol van a test középpontja; mit jelent a testsúly és hogyan kell kezelni; a test hogyan reagál külső erők hatására; hol vannak a test erővonalai, és azok miképpen használhatók; hogyan viselkedik a test érintéseken keresztül érkező impulzusok következtében. A test centrumából induló energia bármilyen irányú mozdulat megszületését lehetővé teszi, és alkalmat kínál arra, hogy a test felfedezzen önmaga számára addig még járatlan utakat. Így egy mozdulat gyakorlatilag mozdulatsorok végtelen számú variációit hozhatja létre az egyszerűektől az akrobatikusokig."19

1 Nietzsche Friedrich: Az értékek átértékelése , in :Értékelméleti szöveggyűjtemény , szerk Ungvári Zrínyi Imre , Cluj Napoca 1999 , 12.o back
2 Lásd Avramides Anita: Other Minds , http://plato.stanford.edu/entries/other-minds/ back
3 Redfield James: A menneyi látomás , Magyar Könyvklub , Budapest , 2ooo , 98-99 back
4 Lásd Avramides Anita: Other Minds , http://plato.stanford.edu/entries/other-minds/back
5 Vö Avramides back
6 Lásd Avramides back
7 Lásd Kiss Szabolcs : Elmeolvasás , Új Mandátum Könyvkiadó , Budapest ,2oo5 , 47-75 back
8 Kiss Szabolcs: Elmeolvasás , Új Mandátum Könyvkiadó , Budapest ,2oo5 , 54.o back
9 U.o 59.o. back
10 Husserl :Edmund: Karteziánus elmélkedések , Atlantisz , 2ooo , 1o5.o back
11 Husserl Edmund: Karteziánus elmélkedések , Atlantisz , 2ooo ,111 . o. back
12 U.o. back
13 Husserl Edmund: Karteziánus elmélkedések , Atlantisz , 2ooo , 123. o back
14 Husserl Edmund: Karteziánus elmélkedések , Atlantisz , 2ooo , 133.o. o back
15 Husserl Edmund: Karteziánus elmélkedések , Atlantisz , 2ooo , 127.o.back
16 Vö Thompson Evan: Emphaty and Counsciousness , http://www.imprint.co.uk/pdf/Thompson.pdfback
17 Lsd Thompson Evan: Emphaty and Counsciousness , http://www.imprint.co.uk/pdf/Thompson.pdf back
18 Megj. De a bővebb változatban Levinas és Heidegger megközelítésmódjainak vizsgálata is tervben van back
19 Várszegi Tibor , A test tudása , http://www.szinhaz.hu/varszegi/test.htm back
Vissza