Tőrténelem és Filozófia Kar
Filozófiai Tanszékcsoport
Eristikon - Filozófiai diákfolyóirat
| Sófalvi Emese "Gheorghe Dima" Zeneakadémia Mesteri I. év, Kolozsvár |
| Esztétikai élmény és ízlésítélet |
| Kulcsszavak: befogadás, élmény, érték, ízlés, ítélet |
| Esztétikai élmény forrása lehet az az (esztétikai) öröm, gyönyörűség, melyet műalkotás és befogadójának találkozása hordoz. Ennek során a recepció művészeti szükséglete érzéki szemléletet és egy belső produktív magatartást feltételez, mely mintegy "fordított alkotásként" komplex pszicho-fizikai folyamatot határol. A befogadás egyik fontos aktusa az értékek feltárása, ez az esztétikai ítéletben valósul meg: a befogadó felismeri a műalkotás értékeit és elhelyezi azt már meglévő saját rendszerében, esztétikai ideáljai közt. Az esztétikai ítéletnek (mértékeinek sajátosságai alapján) két típusa különböztethető meg: egyik az ízlésítélet, mely minden esztétikai jelenség észlelésekor automatikusan megszületik pozitív vagy negatív érzelem formájában. (Ennek a spontán esztétikai ízlésítéletnek mértékei az egyén esztétikai ideáljai.) Az ítéletalkotás intuitív spontaneitása, ellenőrizhetetlensége az értékelés szubjektivitását von(hat)ja maga után. A másik ítélettípus az értelmi ítélet, amely elvileg megbízhatóbb, hiszen tudatos, logikai műveletekkel, fogalmi gondolkodással, a tények tüzetesebb szemlélésével alakítjuk ki. Az értékítélet tehát egyéni értelmi és érzelmi reakció eredménye. Két fő típusa azonban, (az értelmi és érzelmi ítélet) nem élesen elhatárolt, és érvényességüket tekintve sincs köztük eleve rangsor. Mégis kérdése a befogadásesztétikának, hogy valódi értékítélet-e az ízlésítélet? Spontaneitása, a szubjektív szféra dominanciája mind "megbízhatatlanságát" erősítik: ízlésítéleteink nem magukat a dolgokat jellemzik, csupán saját magunkat. Az anyagi értékek megállapításánál szinte közömbös az egyéni, szubjektív értékelés mozzanata, míg az esztétikai érték esetében az egyéni értékelés egyenesen következménnyé lesz. (A szépség csak akkor szépség számomra, ha szubjektíve az, ha én magam szépnek érzékelem-ítélem.) Szerdahelyi István szerint az esztétikai minőségek megállapításakor - legalábbis első fokon - az ember a "legfelelőtlenebb ítélő készségeinek egyikére, az ízlésre hagyatkozik".1 Szerdahelyinél az ízlés "igazi illetékességi köre nem terjed túl a kellemesség területén, ahol (...) ítélete ellen nincsen ok és mód fellebbezni." Hegel meglátásában viszont az ízlés a műértés feltétele, nem más, mint kiművelt szépérzék, a szép művelt érzéki felfogása és megtalálása - azonban meg kell maradnia a közvetlen érzékelésben. Hartmann esztétikájának tanúsága szerint minden észlelés a tapasztalat (már eleve adott) összefüggéseibe való beillesztésének és az élmény összefonódásának eredménye. A műalkotás befogadásakor tehát az ízlésítélet "csupán gondolati kifejeződése annak, ami a gyönyör révén közvetlenül érzékelhetővé válik" .2 Az ízlés, az ember érzékelő apparátusainak egyike, nagy szerepet kap a befogadás aktusában. Az értékítélet fokozatát az egyén vele született, őseredeti és természetes készsége 3 (intuíció, spontaneitás, ösztön, érzelemi ítélet) és szerzett művészeti képessége (tudatosság, cselekvés, értelmi ítélet) határozza meg. Kantnál az ízlés, mint a képzelőerő szabad játéka jelenik meg, mely mindennemű tapasztalattól független. Az ízlés képességének fejlődését követve láthatjuk, hogy gyermekkorban az esztétikai érték hitszerű, az értékek a priori élnek a gyermek tudatában, elfogadva mások (felnőttek) értékmodelljeit. Egyéni ízlés kialakulásakor a meghatározó tényezők az anyagi ill. életkörülmények és a neveltetés-nevelődés, a világnézet-világkép és az életérzések, ezeket még alkati sajátosságok is befolyásolhatják (fizikum-temperamentum, közérzet, fiziológiailag meghatározott érzelmek). Az ízlés képesség-jellege az (esztétikai) ízlés fejlesztésének lehetőségét és egyben tudatosságát eredményezi: "az ízlés alakításán keresztül válik a művészet valóság - és emberformáló erővé" .4 E képesség kialakítása magával vonja bizonyos struktúrákban, toposzokban és életérzésben való gondolkodást - a műelemzés ábécéje tehát a művészeti ágak formanyelvének ismereténél kezdődik. A művészeti nevelés folyamata (mely megkülönböztetendő a művészetekkel való neveléstől) alkotásra és befogadásra való felkészítést jelent, melynek során az egyén olyan esztétikai mértékeket (szépségeszményt) ismer meg, melyek motiválják és közvetetten befolyásolják későbbi ízlésítéleteit. A felsoroltak mellett azonban lényeges tényező, hogy bár fejleszthető, az ízlés fejlődésére csak az érzelmi szféra lehet közvetlen befolyással... itt kanyarodunk vissza az esztétikai élmény jelenségéhez. Poszler György meglátásában az ízlés egyfajta szűrő szerepét tölti be a műalkotás és befogadója között. Ez a "fordított-szűrő", mely minél több és érdemibb információt enged át, annál hatásosabban működik, teszi lehetővé, hogy a befogadó találkozása a műalkotással teljes, katartikus lehessen. Esztétikai élmény és ízlésítélet egyik feltétele tehát az értelmi - érzelmi megértés, mert: "…csak amit megért az ember, az lehet az övé, és csak azt értheti meg, aminek a jelentését megismerte és megszokta, de csak azt szokhatta meg, amit az adott határokon belül is befogadni képes."5 A tudomány ismereteket, a művészet élményeket nyújt. Az esztétikai élmény személyreszabott (ideális esetben mindenki számára elérhető) öröme az ízlés spontán érzelmi reakciója és ítélete nélkül lehetetlenné válik. Bibliográfia: Adorno, Th. W. : A művészet és a művészetek, Helikon Kiadó, 1998 Almási Miklós : Anti-esztétika, Helikon Kiadó, 2003 Angi István : Értéktől jelentésig, Pro Philosophia Kiadó, Kolozsvár, 2004 Esztétikai Kislexikon, szerk. Szerdahelyi István és Zoltai Dénes, Kossuth Kiadó, 1979 Hartmann, Nicolai: Esztétika, Magyar Helikon, 1977 Ízlés és kultúra, szerk. Szerdahelyi István, Kossuth Kiadó, 1974 Kant, I. : Az ítélőerő kritikája, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1966 Művészetpszichológia és zenei szociálpszichológia, összeállította Heszke Béla, Tankönyvkadó, 1979 Szerdahelyi István: Az esztétikai érték, Gondolat Kiadó, Budapest, 1984 |
|
1 Szerdahelyi István: Az esztétikai érték, Gondolat Kiadó, Budapest, 1984 back 2 Hartmann, Nicolai: Esztétika, Magyar Helikon, 1977, 36.old back 3 Kantnál "az ízlés a szép megítélésének képessége". (Kiemelés tőlem, S. E.) In: Az esztétikai ítélőerő kritikája back 4 Poszler György: A művészeti nevelés néhány alapkérdéséről In: Ízlés és kultúra back 5 Losonczi Ágnes: A zenei megértés fokozatai, a fejlődés társadalmi indítékai In. Az esztétikai nevelésről back |
| Vissza |