"Babeş-Bolyai" Tudományegyetem
Tőrténelem és Filozófia Kar
Filozófiai Tanszékcsoport
Eristikon - Filozófiai diákfolyóirat
 
Nagy Dénes-Zsolt
BBTE Filozófia -Kommunikáció
IV. éves hallgató
Tanítható-e ma a filozófia ?
- A filozófia oktatásának lehetőségei, az egyetemi szerkezetváltás összefüggéseiben -
Kulcsszavak: filozófia, egyetem, taníthatóság, oktatás.
 
Tanítható-e ma a filozófia? Ennek a kérdésnek eredtek a nyomába, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Filozófia Tanszékcsoportjának magyar tagozata által, 2oo5 októberében szervezett tanévnyitó konferencia résztvevői. A tizenkét előadás írásba való átültetése az a könyv, amely Veress Károly szerkesztésében, a Bolyai Társaság gondozásában, az Egyetemi Műhely Kiadónál jelent meg 2oo7-ben és aminek kapcsán ez a recenzió íródik.

A kötet szerzői azon intézményes keret között, amit egyetemnek neveznek olyasfajta tevékenységgel foglalkoznak, mint a tanítás (oktatás, nevelés, képzés) olyasvalamire amit úgy hívnak: filozófia. Sikerült egyetlen mondatban fél-tucat olyan fogalmat felsorolnom amelyek által máris az értelmezésükre adható és adott lehetőségek kereszttüzének végeláthatatlan labirintusában találjuk magunkat. (És most, ha megakarnék felelni valamiféle "marketingkommunikációs" szabályoknak vagy "trükköknek", akkor azt kellene írnom, hogy: "a szóban forgó kötet pedig megmutatja a kiutat ebből a gondolati útvesztőből"). De, bár sokfajta értelmezésével találkozhattunk (és fogunk találkozni még) a filozófiának az, úgy vélem elképzelhetetlen, hogy valaha, valaki mintegy a "filozófia sűrűjében bóklászva, hirtelen valamiféle kiútra lelve megtalálja a csúcsra vezető ösvényt és hetykén visszaszóljon, hogy: Ne keressétek tovább. Itt van, megtaláltam." Nincs kiút. Csak a beút volt. Valamikor, valahogy be lettünk utalva a gondolatok világába. És másvalamikor, másvalakik, máshogyan (talán éppen e könyv hatására) szintén jegyet fognak váltani az útra. Mert, ha kiút nincs is, út azért mégiscsak van. Sőt utak vannak. Kinek-kinek a maga útja.

De amikor egy-egy útkereszteződésnél találkozunk akkor vajon útbaigazíthatnak-e minket a tapasztaltabb utazók? És ha igen hogyan és milyen irányba vezethetnek tovább? Ilyen és ehhez hasonló kérdések mentén próbálnak végigmenni a kötetben olyan szerzők, akik már régóta úton vannak és sokakat (sokunkat) így vagy úgy útba is igazították már. Mielőtt azonban a szavak játékának útvesztőjébe bonyolódnék: ajánlom a kötetet minden egyes útitársamnak. Olyan emberektől kaphat útravalót, akik igen nagy területeket utaztak már be. Érdemes meghallgatni őket. Aztán meg menjen mindenki a maga útján tovább.

A kötetben levő előadások részletes felvázolására, kritikai elemzésére nem vállalkoztam (vállalkozhattam). Két ok miatt sem. Egyrészt, mivel a tizenkét előadó tizenkét különböző perspektívából közelíti meg a kérdést. Tapasztalatainak, meggyőződéseinek, gondolati sajátosságainak, gondolkodási módjának és nem utolsó sorban autentikus filozófusi magatartásának és eredetiségének megfelelően. Ezért a gondolatmenetek rekonstruálásával próbálkozva óhatatlanul is azok torzítását követném el. Egy ilyen jellegű próbálkozás ráadásul elengedhetetlenül hosszúra is sikerülne (erre a feladatra értelemszerűen sokkal alkalmasabb maga a könyv). Másrészt pedig az előadás szerzőitől eltérően jelen sorok írója a katedra másik oldaláról "szaglássza" a filozófiát, ami a kompetenciáinak korlátoltságára is enged következtetni.

De talán a filozófia taníthatóságának kérdéséről, egy "eretnek" filozófus hallgató (a hallgató fogalmának pozitív és negatív értelmében egyaránt) bár idegesítően dilettáns, de talán mosolyogtatóan őszinte, a kötet önkényesen kiragadott részeire reflektáló gondolatszórványaiból összeállított "szellemi maszturbáció" is helyet kaphat itt.

Egyrészt esetleg visszajelzésként szolgálhat a tanároknak is. Másrészt (és ez az igazi oka) talán még soha nem bírt számomra a probléma ilyen méretű aktualitással. Sokat gondolkodom ezen (is) mostanában, végzős diákként, az újabb pályaválasztás küszöbén... és visszatekintve az egyetemista éveimre szégyenkező bűntudattal konstatálom, hogy bár elsőéves koromban dacos és kihívó tekintettel, kidüllesztett mellel és felemelt fejjel bámultam rá Platón ideáira - egy tizennyolc éves naiv fölényével és azzal a magabiztossággal, hogy egytől egyig bekebelezem őket - negyedévre szemlesütve állok csak a filozófia előtt, mint az a kisgyerek, aki sírásra biggyesztett szájjal, pirongva ül egy hatalmas adag mellett a kedvenc fagyi tortájából, és nem tudja mind megenni. De mi volt az értelme? Jól választottam, amikor ide iratkoztam be? Egyáltalán, mit "tanultam" én ez alatt a néhány év alatt? Mihez tudok kezdeni mindazzal a tudással, ami (remélhetőleg) rám (is) ragadt? És kérdés kérdésbe torkollik.

A kötet első előadásában, ami a "Filozófiaoktatás és az egyetemi modellek oktatásfilozófiai előfeltevéseinek problémája" címet viseli Tóth Tamás végigvezet az európai egyetemek kialakulásának, szerkezeti változásainak folyamatain és megvizsgálja a "humboldti", "napóleoni" illetve "bolognai" modellek oktatásfilozófiai előfeltevéseit. Kezd körvonalazódni az első érdekes válasz a kérdéseimre: az egyetemek és az egyetemeken való filozófia oktatás (egyik) célja: az értelmiség képzés. Vagyis, ha minden jól megy (és sikerül lediplomáznom) nyárra hivatalosan "értelmiségi" lesz belőlem. Na ez már valami, gondolhatom. Ha semmi egyébre nem is megyek a filozófiával, legalább "értelmes" emberré válok. Még akkor is ha ez az "értelmesség" nem a saját egyedi létem értelmére való rákérdezés állandó és folyamatos feszültségéből adódó "értelmesség". Hanem csak amolyan általános "értelmesség". Vagy általános műveltség. És, bár ha az egyetem keretein belül ez nem is mindig érződik, annak ellenére is, hogy különböző okok miatt ezt a négy évet csendes sunnyogásban csináltam végig, azt gondolom, hogy a Filozófia Fakultás ebből a szempontból elvégzi a dolgát. Kevés "rivális" tanszéken szerezhettem volna ugyanis ilyen jellegű általános rálátást a dolgokra, mint amilyet a filozófia egyetemen szereztem (és szerezhettem volna).

Szapu Marianna a "Filozófia a bölcselet és a tudás mezsgyéjén" címmel előbb a szlovák felsőoktatási rendszert mutatja be, majd a filozófia taníthatóságának néhány elméleti vonatkozását boncolgatja. Heller Ágnest idézi (akit egyébként a kötet szerzői közül többen is idéznek): "Filozófiát különben nem lehet tanítani: a filozófia a gondolkodás kérdése. Gondolkodást nem lehet úgy tanítani, hogy én vagyok a tanár és te vagy az aki tanulsz tőlem, mert ilyen módon nem tanítható. Lehet tanítani a filozófia hagyományát, a történetét ."1

Vagyis megint bajban vagyok. Szóval igazából nem is lehet filozófiát tanítani. A filozófiára is vagy születik az ember vagy nem. Erre is születni kell. Vajon én filozófiára születtem? Teszem fel magamnak a kérdést.

De hát nem éppen ez a kérdés vagy kérdésesség az amiből maga a filozófia is ered. Ahogyan Király István fogalmaz: (a filozófia) "létét meg létszerkezetét illetőleg is voltaképpen a kérdésesség s a kérdezés egzisztenciális-ontológiai faktikus szerkezetével azonos." 2 Legalábbis az a filozófia ami "az emberi szabadság történelmi faktikus ontologikumából" ered és amit előadásában, mely "A szabadság fóruma" címet viseli, alkalmazott filozófiának nevez. Szemben a "katedra filozófia" dologiasságával, amely eltárgyiasítja a filozófiát és amely a filozófia elszakmaiasodását eredményezi. Mindenesetre üdítően hatott a tanulmány annak a korábban kialakult elkeserítő gondolatomnak a tükrében, hogy a filozófiával való foglalkozásom csakis a "szakmai önéletem-rajzolásában" merülhet ki és kell, hogy kimerüljön. Minthogy rajzolni nem igen tudok (és nem is szeretek) ezért sikerült is (nem elfelejteni, de legalábbis) az egyetemen kívülre helyezni azt a motivációs erőt és azt a belső késztetettséget illetve kényszert, ami pontosan mint a "létezésére rácsodálkozó létező" mivoltomból ered és ami annak idején a filozófia egyetem kapui elé vezetett, hogy filozófiát tanuljak.

De hát "tanulhat valaki filozófiát, anélkül, hogy filozofálni tudna", utal vissza Kantra Mariska Zoltán, aki "Kant és a Bolognai rendszer" című tanulmányában gondolja végig, hogy milyen lehetőségei vannak a filozófia oktatásnak. Mit jelent az "in sensu scholastico" és az "in sensu cosmopolitico" megkülönböztetés. Valóban lehet filozófiát tanulni anélkül, hogy filozofálni tudnánk, de vajon filozofálhatunk-e anélkül, hogy filozófiát tanulnánk?

Egyáltalán tanítható-e az "in sensu cosmopolitico" filozófia. Mester Béla szerint ez természetesen per definitionem lehetetlen, mégis gyakran ezt tekintik feladatnak és lelkiismeret furdalást éreznek a siker elmaradása miatt. "Iskola és filozófia" címmel Mester a filozófia iskolára valamint a neveléstörténet filozófiára való hatását vázolja .

Még egy lehetséges magyarázatát találtam annak a furcsa szokásnak, hogy vonaton utazva laikus útitársaim értesülve arról, hogy filozófia egyetemre járok miért biggyesztik reflexszerűen a szájukat vagy húzzák össze a szemöldöküket. Végső soron túl azon, hogy a filozófia "mindig az ifjak megrontásának tudománya (?), mestersége (?) lesz, miként az volt már a kezdetekkor is"3 , olyan kérdésekről vitázunk halott férfiakkal, amelyekre tudjuk, hogy nincsenek és nem is lehetnek válaszok.

De nem tehetünk mást. Már csak azt kell tisztáznunk magunkban, hogy, Pató Attila "Filozófus Fabulá"-ja szerint: Kritikos Apokalyptikos, Servus Analytikus avagy Diotima a nevünk.

Nem tudok szabadulni a démoni önzőség állapotából és bár Telegdi Áron "Az egyetem mint jelenség" című előadásában újrafogalmazza a köztesség kérdését, számomra a legfontosabb kérdés még mindig az marad, hogy mi lesz velem? Nem szép dolog, de talán megbocsátható. Mert ugye nem is lehetne ez másképp. És igazolódni és tisztázódni látszom amikor azt mondja: "Egy dolgot kötelező tehát komolyan venni: azt a minimális individualizmust, amely az egyéni munka lehetőségéhez szükséges." 4 És a tanulmány végén (mintha csak konkrétan hozzám intézte volna) válaszol is: "Elvileg lehetsz bármi, gyakorlatilag igen könnyen semmi sem ."

Mert ugye, ha teljesen őszinték akarunk lenni, akkor a filozófia egyetem konkrét, mérhető társadalmi haszna (ha egyáltalán van és kell ilyennek lennie) nehezen meghatározható. Ebből a szempontból pedig óriási problémát jelent a "Taníthatóság és hontalanság" ahogy azt Losonc Alpár tételezi. Azt hiszem legszemléletesebb az, ha én is Ch. Clarke brit oktatási miniszter nyilatkozatát idézem: "Nem zavarnak a középkorászok, afféle díszeket jelentenek, de nincs ok arra, hogy az állam pénzelje őket… az állami elkötelezettség az egyetem társadalmi és gazdasági szerepkörének vonatkozásában jelentkezik.5 Egyszóval üzleti szempontból mindenképp rossz szakot választottam. Az egyetlen vigaszom (ha egyáltalán szükségem van rá!) ebből a szempontból az lehet, hogy szerencsére dupla szakot végeztem. És mint ahogy arra Galatik Mihály is rámutat "A filozófia gyanúsítása mint legitimációjának esélye" című tanulmányában a filozófia lényegi és gyakorlati összefüggéseket mutat többek között az audiovizuális média elmélettel (de hát mivel nem mutat ilyen vagy olyan összefüggést, kérdezhetném rosszmájúan, a filozófia…) De a rosszmájúságot mellőzve is (sőt akkor igazán) releváns a kérdés.

Ungvári Zrínyi Imre "A filozófia kulturális integrációjának módozatai"-ról gondolkodva megvilágítja a filozófia azon képességét, hogy számtalan módon képes különböző társadalmi tevékenységek hálójába illeszteni illetve lehetőségét kínálja annak, hogy különböző speciális tevékenységi területekbe tudjon integrálódni az, aki megszerzi ezeket a képességeket. Miért is? Mert a filozófiai oktatás/képzés egy olyan specifikus tudást ad át amely által képesek leszünk az önálló szellemi tevékenységre és önálló életre. De mihez kezdhetünk mindezzel? Ha nem látjuk a vele járó felelősségvállalás súlyát, akkor valóban mintha hiába töltöttük volna az időnket valamelyik "modern agorán". Arról a gyakorlati kompetenciáról van szó, amely az etika tárgyköréből adódó morális ítéletalkotás képességét és az annak megfelelő viselkedést (ha kell cselekvést) jelenti.

És most, hogy ezt tisztáztam (magammal) továbbléphetek és Losonc Alpár segítségével konkrétan is megnevezhetem azokat a vonatkozásokat amelyek miatt talán mégiscsak érdemes volt filozófiát tanulnom: - mert műveltségi elem, mert "ember voltunk" fejeződik ki benne, mert "létünk autentikussága kérdező/kételkedő mivoltunkból fakad, mert filozófiai alapok nélkül nincs tudományos gondolkodás, mert "filozófiai gondolatokkal és szövegekkel való értelmező szembesülés által gondolati iskolázottságra tehetünk szert", mert "segít eligazodnunk a világban, amennyiben észhasználatra tanít", mert "elősegíti az érvelés, a vita és a kommunikáció képességének az elsajátítását", mert a "filozófia nem más mint önmagunkon végzett munkálkodás, önmegértés" és mert "arra való, hogy kárt okozzunk általa a butaságnak."

Ha őszinte akarok lenni, akkor az előbbi felsorolás jólesett. Jóleső érzéssel konstatálom, hogy mégiscsak jól választottam annak idején. Ha egyáltalán választhattam és valóban én választottam (nem pedig esetleg valahogy mégis csak a filozófia választott engem). De valószínűbb valamiféle kölcsönös egymásra találás, a választás szabadságának lehetősége nélkül. Ki tudja? És mit számít már?

Ami még jelen körülmények között fontos számomra az a "hogyan tovább?" kérdése. A kötetet Veress Károly tanulmánya zárja, amelynek címe: "Képessé válásunk a filozófiára" (a tanulmány alapvető gondolatmenete az, hogy a filozófia egyetemi oktatás két lehetséges kiindulási pontja látszólag konfliktusban áll egymással. Nevezetesen az egyetemek "katedrafilozófiáinak" tevékenysége közvetlen ellentétben van a szabad filozófiai gondolkodással. Igazi termékenység csakis az egyetemeken kívülről származhat. A másik álláspont szerint pedig a filozófia tanulása illetve művelése szükségszerűen magával vonja annak tanítását is. A szerző a mellett érvel, hogy a két megközelítésmód valójában két különböző tanításkoncepcióra vezethető vissza és mindkettőnek meg van a saját érvényessége az európai kultúrában. Ennélfogva a kérdés nem az lesz, hogy tanítható-e a filozófia, hanem az, hogy hogyan tanítható).

Nem tudok nem őszinte és nem önkényes lenni. Most, hogy annyi év után talán (!) valamennyire én is "képessé váltam a filozófiára" vagy legalábbis ebben a képessé válási folyamatban gyakran érzek valami olyasmit amit Jaspers így fogalmazott meg: "Egy önmaga szemében is titokzatos életösztön gyűlöli a filozófiát. A bölcselet veszélyes. Ha érteném meg kellene változtatnom az életemet ." (Karl Jaspers: A filozófiai gondolkodás alapgyakorlatai, 19.o. ) És ez (bennem legalábbis) óriási feszültségek táptalaja tudott és tud lenni. Mert egy aspektusról nem beszélt senki jelen kötetben. Mégpedig a "tanítandók" taníthatósági lehetőségeiről. És nem az általános emberi képességek vonatkozására gondolok. Sokkal inkább a partikuláris vonatkozásokról. A megkülönböztető jegyekről amelyek egyénné varázsolják az embert. A filozófia hallgatók sokféleségéről. Értelmi és érzelmi sokszínűségéről. Szociális körülményeik változatosságáról. És nem utolsó sorban arról a pszichológiai tényezőről, amely minden egyes individuumban a legfontosabb interpretációs szűrőként szolgál. Mert nem mindenki tudja egyformán feldolgozni azokat a szellemi mélységeket és magasságokat amelyek között az úton levőknek állandóan ingázniuk kell. És bele gondolt már valaki abba, hogy milyen súllyal tud ez egy olyan tizennyolc, tizenkilenc, húsz éves fiatalra nehezedni, aki még nem érte el az úgynevezett érett személyiség állapotát?

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok fogalmazódtak meg bennem a könyv olvasása során. És ha már a filozófia jelenének lehetőségeiről, netalán jövőjéről volt szó, akkor szeretném Gilles Deleuzet idézve befejezni:

"A filozófiának bizonyára mindig megvoltak a maga riválisai… Ma ilyen az informatika, a kommunikáció, a marketing… A filozófia kicsinynek és egyedülállónak érzi magát ilyen hatalmakkal szemben: ám, ha halnia kell, akkor csak is azért, mert halálra neveti magát ."(Deleuze Gilles, A filozófiáról (interjú). Pompeji , 1994/4 ,155-156.)
1 Kerekasztalbeszélgetés a filozófia tanításáról. Új Pedagógiai Szemle .1998 június.http://epa.oszk.hu/00000/00035/00017/1998-06-lk-Kiss-Iskolanak.htmlback
2 Tanítható-e ma a filozófia? Szerk. Veres Károly, Egyetemi Nyomda Kiadó, 2007, 53.oldal olyan kérdésekről vitázunk halott férfiakkal , amelyekre tudjuk ,hogy nincsenek és nem is lehetnek válaszok . back
3 U.o ,87.oldalback
4 Tanítható e ma a filozófia ? ,102.oldalback
5 Womald , P.: The Proper Study: The Importance of the Humanities Cannot Be measured in Pounds , or even Euros. The Times Literary Supplement , 2oo6.January , 16.12back
Vissza