Történelem és Filozófia Kar
Filozófiai Tanszékcsoport
Eristikon - Filozófiai diákfolyóirat
| Gergely Péter-Alpár |
| Hagyományos logika |
| Kulcsszavak: bevezetés; beavatás; arisztotelészi logika; fogalom; kijelentés; következtetés |
| Az Egyetemi Műhely Kiadó gondozásában jelent meg Gál László Hagyományos logika című könyve. A mű, amelyik tulajdonképpen a szerző Bevezetés a logikába c. egyetemi jegyzetének hagyományos logikát tárgyaló részének kibővített és átdolgozott kiadása, maga sem lépi túl a logika tudományába való bevezetés feladatát. A szerző Hagyományos logikájában az arisztotelészi fogantatású logikai tematikát mutatja be, innen a "hagyományos" megnevezés, ugyanakkor a címben azt is jelzi, hogy mára már léteznek az arisztotelészi logikától különböző logikák is, amelyeket az előbbivel ellentétben vagy pontosabban fogalmazva, annak segítségével határozhatunk meg.1 A logika történetében ezt a lejátszódó folyamatot, magának a logikának a pluralizálódását legpontosabban a hegeli Aufhebung (megszüntetve-megőrzés) fogalmával ragadhatjuk meg. Volt ugyanis a logika tudományának történetében olyan periódus, amikor az arisztotelészi logikai gondolkodás meghaladását célként tartották szem előtt, és igyekeztek egy olyan formális rendszert kidolgozni, amelyikről azt gondolták, hogy megoldja az arisztotelészi logika esetleges pontatlanságait, két- illetve többértelmőségeit. Időközben azonban ezekrő;l a formális rendszerekről is kiderült, hogy ha látszólag meg is oldották az ókori görög logika problémáit, valójában ugyanazokba az akadályokba ütköztek, mint az előbbi. Szinte azt mondhatjuk, hogy a modern logikában is ugyanazok a kérdések merülnek fel, ugyanazok a problémák jelentkeznek, csak más-más formában, más-más megfogalmazásban. A logikának ezt a saját gyökereihez való állandó visszatérést felfoghatjuk úgy is, mint a diszciplína fejlődéstörténetében meg-megismétlődő visszaesést, amelyet a haladás ellentéteként határozhatunk meg, de felfoghatjuk úgy is, mint a logikának a filozófiával való szoros kapcsolatának az eredményét. Véleményem szerint az alapokhoz való visszatérés nem annyira az első, mint inkább a második felfogásban gyökerezik. A logika, mondhatni e szimbiotikus kapcsolatban a filozófia által "kényszerítve" érezte magát, hogy állandóan visszakérdezzen, és új eredményeit a régi tudás fényében tegye mércére. Ilyen értelemben beszélhetünk megszüntetve-megőrzésről, amely a régi és az új logika közötti feszültségből és a logika filozófiával folytatott folytonos dialógusából kristályosodott ki. Az arisztotelészi logika a fogalom-kijelentés-következtetés hármasságában bontakozik ki. Gál László könyve is ezt a hármas felosztást tartja szem előtt és igyekszik az olvasót megismertetni az arisztotelészi fogantatású logika területein felmerülő kérdésekkel, illetve az ezekre a kérdésekre adott válaszokkal, megoldásokkal. A könyv elsősorban első éves filozófus hallgatóknak íródott, illetve az egyetemeken tanuló nem filozófia szakos diákoknak, de a logika iránt érdeklődő személyeknek is elengedhetetlen és megkerülhetetlen olvasmánya. Az olvasó, mivel a könyv feladatát a bevezetésben határoztam meg, azt gondolhatná, hogy bevezető jellegéből fakadóan a Hagyományos logika nem hatol be eléggé a logika tudományába, vagy az a gondolata is támadhat, hogy ugyancsak ez előbbi okból kifolyólag a mű nem éri el a "valódi" tudomány szintjét; megmarad a logikai általánosságok puszta ismertetésénél; szerzője megelégszik azzal, hogy könyve ízelítőként szolgáljon. Tulajdonképpen viszont nem erről van szó. A bevezetés soha nem éri el igazi hivatását, hacsak egy adott kérdés egzotikumait mutatja be, azokra hívja fel a figyelmet. A bevezetés egyike a legnehezebb feladatoknak, hiszen az, aki egy másik személyt bevezet egy adott tudomány rejtelmeibe, annak egyrészt számolnia kell a tanítvány vagy az érdeklődő "tudatlanságával", ugyanakkor arra is tekintettel kell lennie, hogy a bevezetés elérje a kívánt hatást, ami nem más, minthogy az érdeklődő további - ez esetben tudományos - tevékenységének alapul szolgáljon. A bevezetést a vallási társadalmak beavatási szertartásainak mintájára képzelhetjük el - amelyeknek ugyancsak bevezető, iniciatív jellegük volt. Természetesen egy ilyen jellegű párhuzam felállításakor el kell fedni a beavatások misztikus jellegét, ezáltal előtérbe helyezve és kihangsúlyozva a bevezetéssel járó - tudományokra jellemző - éppen hogy nem-misztikus oldalát. 2 Mindennek tudatában azt mondhatjuk, hogy a bevezetés igenis komoly feladat. Egyike azon hálátlan munkáknak, amely kiköveteli magának, hogy elvégezzék, mégsem jár feltétlen elismeréssel. Tudva azt, hogy a későbbi kutatások alapját minden esetben egyfajta bevezetés képezi, azt mondhatjuk, hogy a bevezetés biztosítja a tudományos tevékenység adott tárgyban való kontinuitását. Ezt a feladatot vállalta és valósította meg Gál László a Hagyományos logikában. |
|
1 Lásd a szerző előszavát. back 2 A köznyelvben gyakran szinonimaként használjuk a beavatás, bevezetés fogalmakat. A tudományokkal kapcsolatban előnyösebbnek tartom viszont a bevezetés fogalmának használatát, ugyanis a beavatás fogalma éppen hogy a bevezetés nem tudományos, hanem misztikus jellegét hangsúlyozza back |
| Vissza |