Varga Borbála vagyok, másodéves festődiák a Ioan Andreescu Képzőművészeti Egyetemen.
Ez semmi.
Nem történik semmi.
A festéshez nem kell semmi. A versekhez sem, az irodalomhoz sem. A boldogság az, amihez semmi sem kell, és bármi, ami számíthat, nem kell hozzá semmi.
Meg akartam tanulni tangózni. Akartam egy tangócipőt. A tangócipőt önmagáért akartam, de nélküle is megtanulhatok tangózni. Az íráshoz nem kell papír, és a festéshez sem kell sem vászon, sem ecset, sem papír. Szem, talán, de az mindenkinek van, annak is aki nem lát, mert annak is van képzelete. A képzelet is olyan, amihez nem kell semmi.
Láz nélkül festeni, írni, akkor józan lesz az alkotás. Akkor lesz belőle valami, ami olvasható és kitehető a falra, nézhető, ami gyógyít és helyrehoz.
Köszönöm a meghívást a körre és a kedves fogadtatást.
Nagy gyönyörűség egy festőnek, ha filozófusokkal mehet kocsmákba és cipelik neki a képeit a városon keresztül.
Béke veletek!
Kapcsolat: borcsieg@yahoo.com
|