Tőrténelem és Filozófia Kar
Filozófiai Tanszékcsoport
Eristikon - Filozófiai diákfolyóirat
| Molnár Kata "Babeş-Bolyai" Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Magyar-német Szak, II-év |
| Az erotikus jelképek vizsgálata Szabó Lőrinc költészetében: "Gyík a napsütötte kövön." |
| Kulcsszavak: ösztön; erotika; világ |
Amikor Szabó Lőrincről beszélünk, eszembe jut a költő válasza a következő kérdésre: "Mi szeretne lenni, ha nem lenne Szabó Lőrinc?- Gyík a napsütötte kövön." Először meghökkent a válasz, majd belegondolva egy gyík mindennapjaiba, talán nem is lenne rossz egész nap süttetni hasunkat a nappal. Fürkészni egy gyík szemével a tájat, és mindent belátni akár egyetlen fejfordítás nélkül is. Szemlélni nyugodtan egy hüllő "hidegvérével" a nyári réten, csendben, enyhe déli szélben, kémlelni az eget és a földet, hallani a méhek táncát, figyelni egy pók ringását s elkapni röptében egy legyet. Szabó Lőrinc óhaja, ha nem is a valóságban de egy vers erejéig már beteljesedett, megírta ezt a Nyár című versében. "Nyár. Kert. Csönd. Dél. Ég. Föld. Fák. Szél. Méh döng. Gyík vár. Pók ring. Légy száll. Jó itt. Nincs más, Csak a kis ház. Kint csönd és fény. Bent te meg én." Egy harmonikus világ képét látjuk, csupán a forma nem a megszokott. Feldarabolt és leegyszerűsített. Maga a költő is állította, hogy forma és tartalom szétválaszthatatlan. Mi az a tartalom, mely mégis explicit módon kifejezett, egyetlen szóból megérthető és mondatértékű lehet? A szavak indirekt módon közölnek, kapcsolhatók, egy már érzékelt, ismert világot fordítanak az emberi nyelvre. A megismerés alanya, a kutató ember közelít az őt körülvevő tárgyakhoz s azokat intuitív módon, egy belső ösztöntől vezérelve önmaga megismerésére fordítja. Ha nem is lehetséges e megismerés teljességének elérése, mivel a metafizikai igazságok feltárása a végtelenbe vezet, mégis sikerül kapcsolatot teremtenünk önmagunk és a világ között. Megkülönböztethető csak az értelemre hagyatkozva belső és külső világunk? Választ kaphatunk szenvedélyeink, ösztöneink "különös" kéréseire? A fantázia az, mely képzelőerejével teremt, felszínre hozza a lélek "alkotmányait", vágyait, kívánságait, mely a realitásban kötött forma és szabályhoz láncolt, mintegy rabként hallgat s csak gondolatban cselekszik, kielégítve vágyait. "A tudatos fantáziák tehát mitikus vagy egyéb anyagon a lélekben található még nem vagy már nem elismert vágytörekvésekről mesélnek." 1 Charles Lamb kijelentése: "A költő ébren álmodik" jelzi, hogy a költészet egy olyan imaginárius világot nyújthat az olvasónak, ahol szabadnak érezheti magát, ahol bármit megtehet és ahol az ösztön mély álomból felébredve akár egy gyík képében a napon sütkérezhet. Szabó Lőrinc a nyár szerelmese volt, azé a nyáré, melyben könnyű selyemruhák után pillanthatott az utcán kószálva, ahol a nők után fordulhatott forró délutánok óráiban. Talán úgy is fogalmazhatunk, hogy költészetében mindig jelen van a "szerelem". Az ösztön, mely az erotikát hordozza magában ill. a testi vágyak kielégítetlensége egy beteljesülés eléréséért küzd. Lászlóffy Aladár találóan írta róla: "…nála a szerelem napkelettől napnyugtáig a teljes ív menetén végig sütött a lírai tájra". 2 Mindannyian keresünk egy életformát, egy célt, egy megismerési formát arra, hogy megtaláljuk helyünket a világban, hogy beilleszkedjünk egy társadalmi rendszerbe, mely a maga realitásával sokszor ellentmond önmagának és a világunkat teremtő erők összetűzésben állnak egymással. Nehéz eldönteni, hogy melyik megismerési módszerrel közelítsünk a valósághoz. Szabó Lőrinc az erotikus kapcsolatteremtésben látott egyfajta megismerési módszert, a másik nem, a társ, az érzelmek megismerésében. A harmóniateremtés, a kiegészülés keresése tükröződik már a Föld, erdő, isten című kötetében. "(…)arra gondol, hogy tegnap hullt a harmat s ránk hullt a harmat, őreá meg énrám," (Mondják, hogy szép) A "hullás" motívuma, mely a zuhanással és eséssel is összefüggésbe hozható, mintegy reprezentálja a szexualitást, a mélységet, akárcsak a "hús" szó gyakori használata költészetében: "Tízezer éhes nyíl vagyok. Bár csaphatnék a világ húsába" (Nyugtalanság) ill. "Az élet - hús és ideg a kő is!" (Szerelmes június). Az ehető hús és a szexualitás mintegy kiegészítik egymást. A test hús és állati ösztön által vezérelt, a testi kívánságok, mint a szexuális vágyak kielégítése vagy akár az éhség csillapítása a vér által kapcsolható össze. A vér az mely áramlik egész testünkben, melynek hőmérséklete jelzi úgy testünk állapotát, akár vágyaink kívánságát: "testemben a világ piroslik? élek, s az élet testében a lélek én vagyok: a vér:" (Képzelt utazások) ill. "és én boldogan nyargalok szét lobogó ereidben." (Pillanatért). Ha a két idézeteket egybeolvassuk teljesen kiegészítik egymást, mintha folytatása lenne a Képzelt utazásnak a Pillanatért című vers. Szabó Lőrinc állandó dinamizmust, mozgást kölcsönöz a testi vágynak, utazásként deríti fel a vágyak birodalmát, a testet, az élet nyújtotta földi gyönyört. A vér úgy áramlik testében, akár a gondolat s ez az állandó pezsgés, feszültség az, mely hajszolja. Kabdebó Lóránt szerint: "A szerelem testi kapcsolatairól ilyen egészséges, gyönyörködő versek ritkán születnek a világirodalomban is." 3 "a forróság vad gyönyöre él bennem" (Augusztus) írja a költő, s valóban felteheti a kérdést "ki védi lelkem erdejét, Ha lángba borítja az ősi öröm." (Istár) Talán ő maga sem érti ezt az állandó hajszát, pezsgést, a testi örömök utáni kielégíthetetlen vágyát, mivel ez az ősi feszültség az mely adott és nem magyarázható. Megtalálja a megfelelő módot arra, hogy csillapítsa ezt az érzést, hogy eleget tegyen a kívánságainak, de az így elnyert belső harmónia összetűzésben áll a külvilággal. A világgal, mely mindezt elfojtani készül, de mégsem nyújt cserébe stabilitást, hanem a diszharmóniát képviseli. "érzékeim, mint dinamit, millió kaland álma aluszik, nők hívnak, eleven batériák, óh, be gyönyörű vagy nagyvilág" (Sikolts, gejzír, tavasz, égbetörő). Ellenállhatatlan a világ kísértése, megannyi lehetőség s mintegy önmagát csábítja arra, hogy fellépjen az elfojtás ellen. A föld, fény, tűz és fülledt, gyantás, tapadós illatok orgiája részegíti s e szomatikus érzetet kiváltó tényezők a testi gyönyör visszautasíthatatlan hívásai. Az Ujjaink című versében felfedezhetjük az ujj erotikus jelképét: "mint szeretkező, fantasztikus kis állatok", ahol terriomorf szimbólumnak feleltethetjük meg, amelyben az állat hasonlat révén a vágy és az ösztön jut kifejezésre, míg az ujj a falloszt szimbolizálja. A fallikus szimbólumok ill. képek esetében még visszatérhetünk a Szabó Lőrinc által említett gyík hasonlatra, mely azon ritka tulajdonsággal rendelkezik, hogy ha elveszíti végtagját, akkor azt képes regenerálni, ebben az esetben a nemzőszerv elvesztésének a féltéséről beszélhetünk. A kígyó is, mint fallikus szimbólum jelenik meg költészetében: "Sírni szeretnék, de csak egy agyonvert kígyó kerül elém". (Balaton, vakáció) Az Ébredés című versében megjelenik egy harmadik terriomorf szimbólum, a lepke, melyet visszavezethetünk a keleti filozófia iránti érdeklődésére is pl. Dsuang Dszi álma, ahol létértelmezési kérdésekbe bonyolódik. A lepke, mint erotikus jelkép: "s mi vagyunk a virág, az illat, a nap s a lepkék bennünk párzanak." (Káprázat) egybeolvad a szeretkezéssel, könnyedséget és újjászületést sugároz. "Ujjaink játékában a napfény lobogó lepkéit, karjában a rét illatának harmatos húsát s egész testében az egymásbaringó felhők mindenütt egyforma ölét." (Ébredés). Itt találhatjuk a lepke és a felhő légiességét, az ujj és a hús elvenségét s mindezt megvilágítva az ébredés, a felocsúdás fénye által, melyben a fény archetípusa a vizuális érzékelést hangsúlyozza. Szabó Lőrinc költészetében nem egy lázadást kell látnunk a vágyak és világ berendezkedése között, hanem egy nyílt álláspont vállalását, egy frenetikus ember vágyainak kiélését, holott ő maga is kételkedik abban, hogy ezáltal elérheti e önmaga beteljesülését, önmaga megismerését. A férfi és nő kapcsolatok számára mindig új megismerést hoznak, egy sajátos hatalmi rendszerbe ágyazva, melynek státusa nem változik és ahol a hatalom mindig a szerelem, a vágy és az erotika marad. A Két lány térdtől bokáig című verséről így nyilatkozik Kulcsár Szabó Ernő: "Az erotikus szenvedélyek uralma alatt kívülről vezérelt én kiszolgáltatottságával, hogy az nem válhat saját érzelmei forrásává… szenvedélye rabjaként nincs mód jótállani erotikus vonzottságáért."4 "Milyen gyöngeség, hogy soha nem volt olyan jó örömöd, mint húsodat felejteni más húsok ajkai között." Az ars amandi (a szerelem művészete)megjelenése, ahol a szeretkezésben teljesedik ki az ember társaslény-jellege és ez biztosítja a harmonikus viszonyt a világ teljességével.5 Ez a viszonyulás hat ki későbbi költészetére, (26. év ciklusa) melyben elhatárolódik az öncélú szexualitástól. S a hűség lesz az, mely egyben jelenti a távolságtartást. Végezetül térjünk ki a "Tücsökzene" kötetében található A Megszűnt Én című versére. Érdekes, hogy az életét visszapörgető író ellentmondásba bonyolodik: "- merevül a szemem, szívem lassul, - és üres testemen hogy zúg át oly istenek gyönyöre, akiknek a Megszűnt Én a neve." Az eddig kereső szem tehát merevvé válik, csökken az intellektuális befogadás, a szív lelassul, melyben eddig a vérerek lüktetése szüntelen zakatolt. A gyönyör, mely eddig kiapadhatatlan forrása volt, hirtelen elveszti értékét, már nem merít belőle új megismerést, s a dezillúzió csak egy megszüntetett személyiséget, Én-telen embert mutat fel. Megszüntetett Én, mely után az üres test marad, vagy csupán Egy Megszüntetett Én: a gyönyör éne. A megismerés végső fázisának eredménye egy megszűnni kényszerülő Én? Belső világunk egy olyan stabilitásért küzd, melyben törvényeknek, ösztönöknek és önmagunknak kell hódolnunk. Úgy vélem Szabó Lőrinc költészetében az erotikus képek reprezentációja mintegy elterelő hadjárat a valódi felismerés félelmétől. Egy biztos pozíció és álláspont elérésével igyekszik hangsúlyozni azt, melyben mindig kételkedhetünk: sikerülhet-e egyáltalán egy olyan megismerési formát ill. módszert találnunk, mely kielégít minket? Már csak emberi mivoltunkból adódóan is talán ez lehetetlen, hiszen "gyanúnk az igaz körül sompolyog". Találhatunk-e egyáltalán bármit is, ami szilárdan képviselhet minket, embereket? Már a kis világunkba való berendezkedésünk szinte kártyavárként áll fejünk fölött, s minden pillanatban megingathatjuk az tetteinkkel, kételkedésünkkel. De az ember az a lény, ki a romokból is tud építkezni. Magunkkal hozunk egy múltat, egy ősi képet, mely néha diktál az akarat ellenében, de "az erősebb győz" jegyébe, majd elválik kinek kérése talál meghallgatásra: az enyém, a tied, a mienk? Akkor gyanús az egész, ha indokolatlan s magunk számára sem teljesen világos egy-egy fantáziavilág túlsúlya, mert itt már a tudattalan a diktátor, s őt elűzni trónjáról szinte lehetetlen. Lehet, hogy mindannyiunkban török basák önkényeskednek és mikor tele a hárem, már elmegy a kedvük az egésztől s a gyanútlan ember kezébe adja az irtózatosan nagy tömeget: - Tessék, kezdj amit akarsz vele! Mindaddig képesek vagyunk kivonni magunk egy elhatározás alól, amíg elég távol vagyunk egy elérhető dologtól. Amikor pedig megérkezünk és már nincs távolság cél és ember között, egy karnyújtásnyira a boldogságtól megtorpanunk, már semmit sem értünk, bár nincs kérdésünk. Hinni az illúzióban, a megfoghatatlan és örök reménykedésben, hogy mit megkapunk az mégsem egy lemerülő elem, batéria… |
|
1 Bókay Antal, Erős Ferenc: Pszichoanalízis és irodalomtudomány, Filium kiadó, Budapest, 1998, 185. back 2 Lászlóffy Aladár: Szabó Lőrinc költői helyzetei, Polis kiadó, Kolozsvár, 2005, 52. back 3 I.m: 53. back 4 Kulcsár Szabó Ernő: A "szerelmi" líra vége (Igazságosság és az intimitás kódolása a későmodern költészetben), Akadémiai székfoglaló, elhangzott 2004.szept.27-én. back 5 Kabdebó Lóránt: Szabó Lőrinc, Gondolat kiadó, Budapest, 1985 back |
| Vissza |