Tőrténelem és Filozófia Kar
Filozófiai Tanszékcsoport
Eristikon - Filozófiai diákfolyóirat
| Nitu Johanna "Babes-Bolyai" Tudományegyetem Filozófia Kar |
| Létezhet-e ideológiamentes ismeret? |
| Kulcsszavak: ideológia; ismeret; kontextus; Mannheim Károly. |
| Motto: "Mindig is tudtam, hogy derék racionalista vagy, csak éppen boszorkányokon töröd a fejed, s nem a kacsák röptén. S komoly ember is vagy a jutalom nincs már messze, a komoly, racionális emberek jutalma: egy tanszék!" Feyerabend Mi az ideológia kérdezhetnénk? Miről szól a kérdés, hogy létezhet-e ideológiamentes tudás? Mire kérdez rá? Létezhet-e tehát lehetősége fennáll-e annak, hogy ismereteink ideológiáktól mentesek legyenek, a feltételes mód tehát feltételt teremt, a valóságosba emeli a kérdezettet. Létezik-e ez másképp hangzik, éspedig úgy, mintha eddig nem találkoztunk volna ideológiamentes ismerettel, ettől eltekintve azonban kereshetjük, csak nem tudhatjuk milyen lehet, nem tudjuk mit kell keresni. Mi az ismeret gnózisz, episztemé? Mi a tudás? ismeretek összessége? És ezek egyfélék vagy több félék? Az "ismeretelmélet" szó éppen ezért szerencsésebb kifejezése az ismeretek filozófiai értelemben való kutatásának mely egyáltalán nem zár ki más tudományos szempontokat, mint mondjuk a gnoszeológia vagy episztemológia. Az ismeret definícióját teljességgel megadni nem lehetséges, mivel ha leírható és mondatokba sűríthető lenne, talán nem beszélnénk ma ismeretelméletről. Az ismeret kérdése tehát mindig is lezáratlan kérdés marad, ami persze nem jelenti azt, hogy ne fejlődnénk bizonyos mértékben s ne adnánk válaszokat bizonyos kérdésekre. Ugyanakkor állíthatjuk, hogy az ismeret vagy ismeretek azok, melyek szerint az ember él szellemi értelemben, hiszen ismeretek nélkül az ember nem lenne az, ami, vagyis: ember. Az állatoknak, ha vannak is ismereteik, teljesen másak, ösztönök által determináltak, csakis azok határain belül merülhet fel tapasztalat. Az ember viszont megtanult tanulni, függetlenedni állati gyökereitől ezt természetesen ma is, folyamatosan tanulja, viszont tud már egyedi helyzetekre viszonylag egyedi módon reagálni saját értelmi képességei révén. Általában véve az ideológiát politikai és társadalmi cselekvésre irányuló eszmék, normák és leginkább elméletek rendszerének tekintjük rendszer, amelyből sokféle lehet, és sokféleségük miatt ütköznek, harcolnak egymással és egymás ellen, mivel ez a természetük. Nem csak hatni akarnak a "társadalmira", hanem a társadalmiból is táplálkoznak, a "társadalmi" és az ideológiák folyton hatnak egymásra. Ezek "természete" ugyanakkor nem nyugodt és mérsékelt, rövid idővel megjelenésüket követően látványosan kritikai magatartást gyakorolnak a társadalom irányában természetesen emberek által, akiket magukkal ragadnak, és mintha az ideológiák a hagyományos vallásos hitek helyébe lépnének. Marx és Engels A német ideológiá-ban1 az "ideológia" szóval olyan általános eszmerendszereket illetnek, amiknek hamissága és torzítása tudattalanul motiváltak, Marx és Engels éppen ezért saját írásukat sem tekintették ideologikusnak. Más marxista kontextusokban, ahol a metafizikára is hangsúly vetődik, az ideológia felölelhet bármiféle gondolatiságot valamint olyan ellentétre is utalhat, ami az ideológiai, gondolati és a materiális között húzódik. Karl Mannheim, tudásszociológiáját kifejtő könyvében, az Ideológia és Utópiá-ban az ideológia előszöri modern fogalmát Napóleon idejére vezeti vissza "amikor Napóleon ezt a filozófuscsoportot amelynek tagjai szembeszálltak császári törekvéseivel megvetően 'ideológusokként' szidalmazta. A szó ezáltal kapott először lekicsinylő jelentést, amelyet akárcsak a 'doktriner' szó megőrzött. Ha e 'megvetés' értelmét vizsgáljuk, rájövünk, hogy ismeretelméletileg és ontológiailag lekicsinylő értékelést mond ki. Az ellenfél gondolkodását ugyanis megfosztja értékétől."2 Az ideológia és ismeret, tudás viszonya pedig foglalkoztatnak bennünket, bár sokszor nem egyértelműek és korántsem lezártak az erről való elemzések, hiszen minden elemzés és értelmezés egy bizonyos nézőpontból ragadja meg a számára felbukkanó vagy egyértelmű lényeget. Az ideológia tudásszociológiai szempontból Karl Mannheim szerint a középkorban a gondolkodás értékeit és a "létértékeket" az objektív világra alapozott magyarázatok adták. Ez az "objektív" és "adott" vagy "adottnak tekintett" világ az egyház által fenntartott szemléletet volt kénytelen képviselni, amelyben az ember, mint megismerő lény, belőle, tehát a "felsőbb hatalom" által megalkotott világból kapott magyarázatot és értelmet saját életére nézve. Ez az objektív szemléletmód egy objektív világképet jelent, melyben az ember nem a modern értelemben vett szubjektum, aki önmagát úgy ismeri fel, mint ismeretek forrását, hiszen önmagáról is egy külső világra, és tegyük hozzá egy tőle mindenképp független teremtőre irányulva gondolkozik. Ha gondolkozik. Az objektív világkép, az "egységes értelmi keret" felbomlása, gyengülése és fokozatos eltűnése, a társadalmi folyamatok és viszonyok változása ("vertikális és horizontális társadalmi mobilitás") lehetővé teszik, hogy a szubjektum és szubjektumok gondolatai, megismerése, egy racionálisabb és egyértelműbb világképet alkossanak mégis sokfélét, különféle változatokkal. Mannheim kifejti, hogy mind az ismeretelmélet és mind a pszichológia azzal túloznak, vagy éppen tévednek, hogy, bár a szubjektumot előnyben részesítik és "megadják" neki a középkorban tőle elidegenített, fel nem ismert jogait, mégsem kezelik teljes és valódi természetének megfelelően, mégpedig társadalmi lényként. Ez az a "hiba" ugyanis, aminek felismerése sokmindent orvosolni képes, és ezt éppen a szociológia teszi lehetővé. Az egyén tehát sosem tekintendő leválasztottnak attól a csoporttól, melynek közegében megtanul gondolkodni, és tapasztalni, hiszen ez az ő "kontextusa", amibe ágyazódva a világra tekint, más egyénekkel érintkezik, akiknek szintén más nézőpontjaik lehetnek saját csoportjukhoz való tartozásuktól meghatározottak lévén. "Az izolált és egymagában elboldoguló egyén illúziója különbözőképp szolgál az individualista ismeretelmélet és a genetikus pszichológia alapjául. Az ismeretelmélet úgy dolgozott ezzel az izolált és önelégült individuummal, mintha lényegében eleve rendelkezne az emberre jellemző valamennyi képességgel, beleértve a tiszta gondolkodást is, s mintha a világról szerzett tudását tisztán önmagában, a külvilággal való puszta szembenállásban hozná létre. Mindkét elmélet egy túlzásba vitt elméleti individualizmus talaján jött létre (először tehát a reneszánsz és az individualista liberalizmus időszakában), ez pedig csak egy olyan társadalmi helyzetben keletkezhetett, amelyben az egyén és a csoport közötti eredendő kötődés kikerült a figyelem látóköréből."3 Mindezzel persze nem az egyéni gondolkodás egyediségét kérdőjelezi meg Mannheim, csakis az "egyén és csoport közötti kötődés" fontosságára világít rá, valamint a racionalitás egyoldalúsága helyett egy másik módszerrel, a tudás irracionális gyökereit kutatva közelít az ismeretelméleti megalapozások felé. Mannheim azt mondja, hogy "az emberi gondolkodást rendszerint nem a kontempláció késztetése motiválja, hiszen akarati és emocionális háttéráramlásra van szükség ahhoz, hogy a gondolkodás a csoportos életben folyamatosan tájékozódhasson. Éppen mert a tudás alapvetően kollektív tudás (a magányos egyén gondolata sajátos eset és kései fejlődés eredménye), előfeltételezi a tudás közösségét, amely elsődlegesen az átélésnek a tudatalattiban előkészített közössége."4 Ez az ami a racionális tudás irracionális alapjainak feltárásához vezet, ha a tudás szociológiai szemléletéből tekintve vizsgáljuk a megismerést. Az ideológia tudásszociológiailag, valamint Mannheim megfogalmazásában a politikai konfliktusok által mutatkozott meg valóságosan, melyben egy adott társadalmi csoport gondolkodásrendszere és magatartásmódja közötti összefüggés mutatta meg magát; eszerint a csoport túlzottan ragaszkodik érdekei következtében egy helyzethez, vagy bármiféle tényezőhöz, ami az ő meglátásában érdekei megvalósításában segítheti. Ez a túlzott ragaszkodás vezet egyfajta "módosult tudatállapothoz", ami miatt nem képesek észrevenni a valóságot, a valódi helyzetet (ezt ez állapotot Marx "hamis tudatnak" nevezi). Az ideológia ebben az értelemben, és egy hatalmi csoportra vonatkoztatottan károsan hathat a társadalomra, annak valódi helyzetét elhomályosítva. Az uralkodók ugyanis a többi társadalmi csoportot is képesek kisebb-nagyobb mértékben magukkal ragadni, vagy legalábbis megzavarni azoknak a tudatos helyzetfelismerésre való képességét. Önmagunk megismerése szabadságot nyújthat a tudattalantól, valamint éppen ennek a tudattalannak a tudatosítása az, ami képessé tehet a szabadságra az önkontroll, az önkorrekció és önértelmezés által. Mindez akkor fejlődhet ki "ha vitális igyekvésünkben előrefelé mely eredetileg vak akadályra bukkanunk, amely visszavet bennünket önmagunkra. Ez a más lehetséges létformákkal való kollízió láthatóvá teszi számunkra életmódunk sajátosságát. Személyes életünkben is csak akkor válunk a magunk uraivá, ha látjuk és ezáltal tudatosan ellenőrizni tudjuk azokat az öntudatlan motívumokat, amelyek korábban mintegy a hátunk mögött hatottak [...] Önmagunk ilyen átvilágításának pedig az a kritériuma, hogy magunkat éppúgy fenntartások nélkül vessük alá a megismerésnek, amiként azt a tárgyakkal tesszük."5 Amikor önmagunkat igyekszünk átvilágítani, akkor felismerhetjük számunkra eddig ismeretlen és tudattalan indítékainkat, ami önmagunk megértéséhez vezet - ezért tehát minél inkább felismerjük és tudatosítjuk a társadalmi determináltságunkat, annál inkább leszünk képesek ettől függetlenedni, ettől szabaddá válni, Mannheim szerint pedig éppen azok, akik emberi szabadságról és magasztos képességeinkről beszélnek, a leginkább determináltak és egyáltalán nem ismerik valódi helyzetüket, sem az emberek legtöbbjének helyzetét azok viszont, akik önként beszélnek a társadalmi determináltság okairól, rávilágítanak az emberi érdekekre és önvizsgálatról szólnak, valódi megoldást nyújthatnak. Az "ideológia" szónak politikai íze lehet, viszont nem tekinthetünk el attól, hogy ez mindenképpen a "társadalmival" is összefüggésben áll, azaz csoportokkal, érdekekkel ezeket pedig nem kerülhetjük meg, hisz mindenki valamilyen "csoportba tartozik", legalábbis Mannheim szerint, egyszerre akár többe is; úgymond "érdekeink vannak" ezek a szavak pedig mindannyiunkra vonatkoztathatók, még ha idegennek is hatnak sajátmagunkkal szemben. Előfordul, hogy nem ismerjük fel ezeket a tényezőket és még nem látjuk magunkat társadalmilag meghatározottan, viszont ez nem jelenti azt, hogy nem hat ránk az a "csoport", közeg, vagy "többi ember" amiben, akikkel érintkezünk és élünk. Éppen ezért akarva vagy akaratlanul, tudatosan vagy tudattalanul, de társadalmi lények vagyunk, ami azt jelenti, hogy közünk van a társadalomhoz, mindannyian részét képezzük, ezért ismereteink mikéntje, hogyanja, tárgya is bizonyos értelemben, (és a Mannheim-i nézőpont szerint), társadalmilag meghatározott. Az ideológia és az ismeret viszonyáról általában Beszélhetünk-e ideológia és vallás viszonyáról, vagy magát a vallást is egyfajta ideológiának tekintjük abban az értelemben, ahogy az a középkorban, a kereszténység és esetleg iszlám esetében megnyilvánult? Ez Mannheim számára talán nem lenne elfogadható, viszont volt olyan gondolkodó, aki a keresztény vallást csupán egy fixált ideának tekintette6 , ami az ember jelen esetben beszéljünk csak az európai keresztény emberről elsősorban lelki, de átfogóbb értelemben bárminemű antropológiai érdekeit megjelenítette egy bizonyos "tudati infinitásban". A vallások ugyanakkor, viselkedésüket tekintve, kialakulásuknak társadalmi, gazdasági okait figyelembe véve, kezdetben lázító, újító, tüzes természetüket nézve, idővel megerősödve, hatalomra törve és jutva, majd pedig fegyelmező, és autoriter magatartásuk szempontjából teljesen ideológiákhoz hasonlóan viselkedtek, arról nem is beszélve, hogy szűkebb csoporti érdekek egy adott vallás hatalmi helyzetének következtében reálisan meg is valósultak. Az ideológia mindig a maga eszmeiségében akar leírni és megismerni valamit, nem a kornak megfelelő tudományos, objektivitásra (interszubjektivitásra) törekvő standardok szerint. Az ideológia politikai tartalmát nem szükséges túlhangsúlyozni, de nem kell elfelejteni sem, torzításait és homályosságát, kezelni, kutatni kell. Sosem leszünk képesek teljes mértékben lerántani a leplet az ideológiákról, olyan értelemben, hogy mihez képest és hogyan torzítanak, mivel bizonyos emberek számára az ideológiák nemhogy nem nevezhetők "hamis tudatnak", sőt azok a tudatosság magas szintű formái. Az ideológiában az ember kiteljesíti képzelt önmagát, azonosul az ideológiával és ezáltal el is veszíti önmagát, már nincs "egyedül", nem tanácstalan, vannak kész válaszok, sőt, kész tervek és aktivizáló energiák, amik lekötik figyelmét, amikbe saját erejét fektetheti. Az ideológia, hatalomra jutása, a küzdelmekből való győztes kikerülése révén, megváltozik, ellanyhul és szenvedélye zsugorodik, mivel már nem lázadhat semmiféle rendszer ellen, hiszen ő maga a rendszer. Ilyenkor megszűnik táplálékká válni az emberek számára, beállóvá válik, és újabb, láthatatlan, rejtőzködő, majd megnyilvánuló ideológiák táptalajává lesz saját restsége és az ígért változtatás, a paradicsomi állapotok megvalósítatlansága miatt. Feyerabend7 magát a tudományt tekintette ideológiának és érdekektől mozgatott elméletek összességének, amely a maga alkotta, és objektivitásnak hitt mítoszban öntetszeleg. A Frankfurti Iskola filozófusai is többnyire megkérdőjelezték a tudomány pártatlanságát és független tevékenységébe vetett általános hitet. Az ismeretek mindehhez képest beágyazódó tényezők a történelem nagy áramlataiban vagy mégse? maguk az ismeretek és a tudás aknázza ki a maga helyzetét adott történelmi pillanatokban, a személyekben, személyes tudásként? Az embert teljességében kell vizsgálni, történelmével, tudásával, és minden lehetséges és adott tényezővel együtt a teljességre törekedve, mivel rész-kérdésekre csak részleges választ lehet adni. Az embert és ismereteit pedig nem csak az ideológiák befolyásolják, hanem számtalan más tényező, éppen ezért lehetetlen egyértelmű választ adni, hogy mikor, hogyan és pontosan milyen mértékben voltak az ismeretek ideológiáktól befolyásolhatók. A válasz csak hozzávetőleges és ezért lezáratlan marad. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg magáról a "hús-vér" emberről sem, akiről valójában szó van, sőt, itt emberekről kell beszélni, akik által ideológia, történelem és emberiség kialakulhat. Mannheimnak igaza lehet annyiban, hogy a túlzott individualista szemlélet is torzít, nem hiteles, nem jó mindenre kivetíteni. Valamint mindenképpen el kell mondanunk, hogy bizonyára nem csak az ideológia hatott az ismeretekre, általánosságban, hanem az ismeretek is nagy mértékben és visszafordíthatatlanul hatottak az ideológiákra. Zárszó Egy politikamentes társadalomban, világban létezhetne ideológiai behatásoktól mentes ismeret politikán itt személyes csoporti érdekektől mentes társadalom-igazgatást értek. Társadalmi behatásoktól mentes ismereteket viszont nem tudok elképzelni, vagyis tiszta, emberi behatásoktól mentes ismeretet, hiszen akár két ember is lehet egy "society", ismeret pedig társadalmon belül és által van az egyén számára. Létezhetne talán teljes "ideológiamentes" ismeret, de az a végtelenben azaz nem teljességgel valósulhatna meg, hiszen az ember sosem lesz képes teljesen levetkőzni és tudatosítani minden tudattalan döntést vagy indokot. Ugyanakkor pedig ennek a fejlődésnek a kezdetén állunk, és nem csak azért, mert egy még valóban ideológiáktól tépkedett századot "hagytunk" magunk mögött. Lehetősége fennállhat annak, hogy az ideológia, a mai és eddig értelmezett formájában megszűnik, amikor az ideológiák nem egymás felszámolására, túlszárnyalására törekednek, az ideológiákban nem az érdekek világnézeti összecsapása, sem pedig bizalmatlanság-keltés, leleplezés vagy társadalmi csoportok büntetése, kioktatása lesz a fontos. Az ideológia szó talán valami múltba vesző dolgot jelent majd. De lehet-e érdekekért harcolni ideológia nélkül? Vagy teljes mértékben egyforma érdekeink lesznek? Az ideológiamentes világ túl paradicsomi állapotnak tűnne? Magát modernnek mondó és öntelt korunkban azt hihetjük, hogy nincs ideológia, nincsenek régiekből táplálkozó új ideológiák születőben? "Terrorizmus elleni háború", "energia-háború" ezek a szavak mit jelentenek, mit fednek és hogyan hatnak? Az ideológiák létrejötte bizonyos értelemben része volt az emberi társadalmak fejlődésének, gondoljunk csak "bürokratikus konzervativizmusra", "konzervatív historizmusra", liberális-demokratikus polgári gondolkodásra, szocialista-kommunista gondolkodásra, vagy fasizmusra. Ezek az áramlatok vagy azoknak változatai ma megtalálhatók együttesen a világon. Mondhatjuk-e azt, hogy bárhol élünk is, és bármely áramlat dominál is társadalmunkban, az, politikai hatalmánál fogva nem érinti emberi megismerésünket, tudásunkat, ismereteinket? Valamennyire egyértelmű válaszra törekedve azt mondhatom, ma már "modern társadalmakban" létezhet egyfajta ideológiamentes ismeret, de, hogy az mennyire önálló és "tiszta", azt nem tudom. Lehet ideológiamentességre törekedni, de az általában vett tudás, ami pedig az emberek tudása általában nem biztos, hogy érdekektől mentes mindenki esetében. Az emberek minél inkább felismerik társadalmi meghatározottságukat, a Mannheim-i értelemben, annál kevésbé lesznek kitéve hatalmi vagy hatalomra törő csoportok ideológiáinak. Egyet kell értenünk azonban abban, hogy bár nagyon különbözőek, de mindannyian emberi lények vagyunk, és ezt kiemelve, szem előtt tartva kell jövőnkről gondoskodnunk s azt alakítanunk hiszen ha vannak érdekek, amik közös érdekek, melyek mindenki számára érdekek, akkor átléphetünk az ideológiákon s az azok nyújtotta csapdákon, ha nem is egyik napról a másikra, de lépésekben haladva, fejlődve. Ez azért fontos, mivel a mostani világban élő ember rendelkezik leginkább azokkal a pusztító eszközökkel, melyekkel végérvényesen kiirthatja az életet, beleértve saját életét is, ezen a bolygón. Kitérhetnénk itt arra is, hogy az ideológiák milyen szerepet játszottak a háborúk és fegyverkezés történetében, de ez most nem központi témánk ebben a dolgozatban, viszont megjegyezhetjük, hogy az ideológiák közti harcok és az ezzel járó félelmek és szorongások is hozzájárultak a mai világhelyzethez. Ezért a személyes szabadsághoz, az ideológiáktól való megszabaduláshoz önértelmezés szükséges, tehát reflexió, éspedig önreflexió - saját fejünkkel való gondolkodás. Bármiféle módon gyakoroljuk is az önértelmezést, nem szabad eltekintenünk attól, hogy saját tudásunk, ismereteink, meggyőződéseink relatívak, azokat nem helyezhetjük az abszolútum magasságába. Mindez nyitottságot igényel, folytonos áramlást és újraértelmezést, különben a "verifikálatlan" és "békén hagyott" ismeretek önteltté tesznek bennünket, amik pedig a további ismereteinket is elfedik, és rongálják. Könyvészet: 1. MANNHEIM, Károly: Ideológia és utópia. Atlantisz, Budapest, 1996. 2. A Dictionary of Philosophy. Pan Books, Great Britain, 1979.(editorial consultant: Antony Flew). 3. MIKLÓS Tamás: Hans Peter Duerr, akit elvitt az ördög, de visszajött (In: Hans Peter Duerr: Sem isten, sem mérték. Atlantisz Kiadó, Budapest, 1998.). 4. FEUERBACH, L.A.: A kereszténység lényege. Akadémiai Kiadó, Budapest,1978. Internetes forrás: http://epa.oszk.hu/00100/00186/00005/996_kisse.html (Magyar Filozófiai Szemle; Kiss Endre: A posztmodern elemei a misszionálás szemszögéből) Jegyzetek: |
|
1 A német ideológia 1845-1846-ban íródott, de 1932-ben adták ki először nyomtatásban. back 2 Mannheim, Károly: Ideológia és utópia. Atlantisz, Budapest, 1996.,90.o. [Mannheim előtte elmondja, hogy "Mint ismeretes, ideológusoknak egy filozófiai iskola képviselőit nevezték Franciaországban, amely Condillac nyomdokain haladva elutasította a metafizikát, és a szellemtudományok antropológiai és pszichológiai megalapozására törekedett." 90.o.] back 3 Mannheim, Károly: Ideológia és utópia, Atlantisz, Budapest, 1996., 39-40.o. back 4Ugyanott, 42-43.o.; [kiemelések tőlem - N.J.]. back 5 Ugyanott, 60.-61.o. back 6Feuerbach, L.A.: A kereszténység lényegéről. Akadémiai Kiadó, Budapest,1978. ("A kereszténység valamikor természetfeletti és emberfeletti tartalma ma már régen naturalizálódott és antropomorfizálódott, mégis még mindig kísért a mi korunkban és teológiánkban határozatlan felemássága és jellemtelensége következtében a régi kereszténység emberfeletti és természetfeletti lényege, legalábbis, mint a fejekben élő kísértet." 15.o.). back 7 "Mindig is tudtam, hogy derék racionalista vagy, csak éppen boszorkányokon töröd a fejed, s nem a kacsák röptén. S komoly ember is vagy a jutalom nincs már messze, a komoly, racionális emberek jutalma: egy tanszék!" Feyerabend. (In: Miklós Tamás: Hans Peter Duerr, akit elvitt az ördög, de visszajött; In: Hans Peter Duerr: Sem isten, sem mérték; Atlantisz Kiadó, 1998., Budapest). back |
| Vissza |