Tőrténelem és Filozófia Kar
Filozófiai Tanszékcsoport
Eristikon - Filozófiai diákfolyóirat
| Dénes Csongor |
Az esőcsinálás emberi kálváriája |
|
Tudományos "felismerés": A mesterséges esőkeltés, egyik lehetséges módszerét tekintetbe véve megvalósíthatónak tűnik az, hogy az esőcseppek kialakulása érdekében kondenzációs magvakat, pl. ezüst-jodid kristályokat juttassunk a légkör magas, relatív páratartalmú rétegeibe, aminek következtében ezek a kristályok elősegítik az adott páramennyiség cseppfolyósodását, így az eső formájában visszahull a földre. A kondenzációs magvak légkörbe juttatásával történő esőkeltésnek mégis akad egy hiányossága, mégpedig az, hogy nem alkalmazható azokon a területeken, ahol a levegő relatív páratartalma alacsony. Ezért a levegő relatív páratartalmának növelését célozza az a tervezet, amely a National Geographic magyar nyelvű honlapján 2005. augusztus 9. dátummal olvasható, és amelyet az "Esőcsinálás mesterséges hőszigetekkel" című cikk mutat be. A tervezet szerint a földfelszínt sötét színű fóliával lehetne bevonni, akár több négyzetkilométeres területen így a fólia fölött a levegő intenzíven felmelegedne, akár 30-40 Celsius fokra is. A felmelegedő levegő felszáll a magasba, ahol lehűl, melynek következtében a levegő relatív páratartalma megnövekszik, így ez a páramennyiség máris alkalmas lehet a cseppfolyósításra. Természetes körülmények között a zivatarfelhők is így alakulnak ki. Idézet a cikkből: "A hőszigetek eredeti gondolata Léon Brenig brüsszeli fizikustól származik, hozzá csatlakozott aztán a spanyol Jesús Vigo Aguiar, a Salamancai Egyetemről. A két kutató máris együttműködik egy speciális fóliákat gyártó izraeli céggel, az Acktarral. Az Acktar termékeit eddig csak az űrkutatásban és a napelem gyártásban használták fel. Most tehát egy új, ígéretesnek tűnő piac nyílhat meg a cég számára is. Az Acktar első embere, Zvi Finkelstein nem véletlenül lelkesedik: "egy ilyen létesítmény felhőket csinál, és oda viszi az esőt, ahol arra a legnagyobb szükség van". És aminek jönnie kell: Az ember egyik legősibb, legnagyratörőbb és talán éppen ezért "legtermészetesebb" vágya az esőcsinálás (mi sem tűnik természetesebbnek és emberibbnek, mint éppen esőt fakasztani). Mindezt az álmodozó, teremtésre vágyó ember az idők folyamán különböző módszerekkel próbálta elérni, kiharcolni: kezdve a kuruzslással, a különböző rituálékon (pl. esőtánc, tűzrakás), az alkímián keresztül egészen napjainkig, amikor is a tudomány segítségével mindez megvalósulni látszik. És íme az ember elérkezett a teremtés egy kis mozzanatához, de úgy tűnik, nem elégszik meg vele. Mert ahelyett, hogy az emberi nyomorúság és szenvedés egyik "legjelentősebb" faktorát (aszály, elviselhetetlen hőség, terméketlenség) szűntetné meg, nyakába vesz, egy még nagyobb nyomorúságot, amely az esőcsinálás bürokratikus folyamatának végigjárásában áll, és amellyel ezennel kezdetét veszi az esőcsinálás nagy, emberi kálváriája: Mert ha már eltanultuk, vagy kikutattuk, esetleg "elloptuk" (miért ne lenne jogunk hozzá?) a természettől (miért lenne ő az egyedüli jogosult?) az esőcsinálás ősi titkát, miért ne fordíthatnánk azt az emberi természet egyik legfőbb jellemvonásának gazdagítására, a haszonszerzésre. Mivel a tulajdon megszerzése, a tőkefelhalmozás, az ember felmagasztalása vagyoni helyzete alapján legalább olyan ősi törekvés, mint az esőcsinálás és e kettő jól kiegészíti egymást, egy bizonyos okból kifolyólag: ha képesek vagyunk esőt fakasztani, akkor képesek kell legyünk értékesíteni is azt. Apropó értékesítés: Csupa tisztázatlan körülmény: ha az eső, amit mi idézünk elő, leesik valahol, akkor az azt jelenti, hogy valahol máshol nem esik le! De akkor a kedves megrendelőnek, akinek talán egész nyáron nem esett eső a kertjében, és most éppen ezért égi áldást szeretne (természetesen most már nem hálaadás, hanem valami kézzelfoghatóbb köszönetnyilvánítás: nevezetesen értékpapír ellenében) ki határozza meg, hogy a közös felhőből mennyit és hová, esetleg ki elől szabad letermelni, mivel ezek után már felmerül az eső tulajdonjogi elosztásának problémája is. Azt is megkérdezhetnénk persze, hogy melyek lennének azok a vállalatok, amelyek jogosulnak majd erre a feladatra, és milyen jogi, morális követelmények alapján. Mivel majd ezután, természetesen ők dönthetik el, hogy hol van szükség, esetleg ki részesül több "felfrissülésben" és kinek kell "szárazabb" jövőre felkészülnie. Persze az is lehetséges, hogy a probléma megoldása a felhők államosításában rejlik, és ezzel kezdetét vehetné az eső "államilag támogatott" elosztása, tovább szélesítve az utat a kérvényezés bürokratikus útvesztőiben. És miért gondolkodunk mi itt államosításban? Mert hát ott ahol az esőre a legnagyobb szükség van (aszályos, gazdaságilag elmaradott, sűrűn lakott területek) ott a "magánember" aligha rendelkezik elegendő tőkével egy ilyen "újszerű" öntözéses rendszer bevezetéséhez. Különböző Uniós alapok létrehozása talán időleges megoldást nyújthatna még az eső pályázati igénylésében. No de az esőcsinálók és elhárítok tevékenysége azért mégsem új keletű, így a széleskörű felhasználhatóság kapcsán csak van némi tapasztalatunk: például az egykori Szovjet Unióban a pártvezetés kategorikusan elvárta a meteorológusoktól, hogy a november 7-i felvonulásokon ne legyen borongós az idő, mégiscsak egy ilyen ünnep megérdemli a verőfényes napsütést. Vagy, hogy a másik "játszótársat" is megemlítsük, az Egyesült Államok, a Vietnámi háború alkalmával, hatalmas esőzésekkel próbálta lemosni a térképről Ho-Si Min seregeit. No de mindez nem játék! - hördült fel a nemzetközi közösség, és az óta (egyelőre) nemzetközi egyezmény tiltja, hogy időjárási viszonyokat háborús célokra is fel lehessen használni. És milyen érdekes: az esőcsinálással kapcsolatos jogalkotás területén még sehol sem járunk, de máris van egy tiltó dokumentumunk! Forrás:- http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=5370 |
| Vissza |