Tőrténelem és Filozófia Kar
Filozófiai Tanszékcsoport
Eristikon - Filozófiai diákfolyóirat
| Balog Annamária, Dénes Csongor, Szolláth Hunor |
| Tanulható-e a filozófia a modern illetve intézményes keretek között? |
| Kulcsszavak: filozófálás, filozófia eredete, a filozófia kezdete, énünk bevonása a filozófiába, módszer, képesség, hajlam |
|
A filozófia mibenlétének az egyszer és mindenkorra való és általános érvényű meghatározhatatlan voltából adódik az, hogy azt voltaképpen együtt fedezhetjük fel a tanulással illetve a tanulása közben. Jaspers-t idézve a Bevezetés a filozófiába című művéből: "Minden filozófia önmaga megvalósításában határozza meg önmagát. A filozófia lehetséges voltát csak megkísérelni lehet. A filozófia így az élő eszme megvalósulása lesz s egyszersmind elmélkedés erről az eszméről (reflexió); cselekvés és elmélkedés erről a cselekvésről, a kettő együtt."1 Vagyis, minden lépésünkkel, melyet a filozófia felé teszünk az olvasás, az elmélkedés, a beszélgetés(ek) révén - és amelyet nyugodtan nevezhetünk egyfajta tanulásnak is -, egyre jobban körvonalazódik SZÁMUNKRA az is, hogy mi a filozófia. Nem véletlen, hogy Jaspers a fentebb idézett műben a filozófiát úton-levésként határozza meg, mely azért is találó, mert folytonos közeledést fejez ki, esetleg haladást, célszerűséget (amely talán mindig is csak "feléje tartás" marad, sohasem megérkezés, de) amelyben mégis saját magunk számára körvonalazódik egyre jobban a filozófia mibenléte. Azaz: értelme! A filozófia kezdetére és eredetére azért fontos e kérdéskörben utalni, pontosítani mivel a filozófia kezdete ugyan több mint huszonöt évszázados múltra tekint vissza és/de ez mégis valami olyasmit "képvisel", ami még ma is aktuális, hiszen a mai ember e kezdetben van benne, ennek a hagyományaiba születik bele. " A kezdet mindazonáltal nem azonos az eredettel. - írja Jaspers - A kezdet történeti dolog, és a gondolkodók által végbevitt óriási erőmunkálatok eredményeit őrzi. A filozofálás ösztöne azonban mindig az eredetből fakad." Ki szeretném emelni itt az ösztön fogalmát, mert, ha a filozofálás készsége, az erre való hajlam az ösztönhöz hasonlóan van bennünk, akkor ez azt is jelenti, hogy csak ki kell fejlesztenünk és hogyan másként fejleszthetnénk ezt elsősorban ki, mint a filozófiát tanulva? Az eredeteket ez az ösztön táplálja, ahogyan az előbbi idézetben is hallhattuk. Jaspers a csodálkozást, a kételkedést, a határhelyzeteinkre (a halálra, a kudarcra, a változásra stb.) való ráébredést és a kommunikációt - ennek többértelműségéből adódó nehézségeket - tekinti olyan elemeknek, melyek filozófiai gondolkodásra késztetnek, ösztönöznek. Amelyet tehát a filozófia eredeteinek számíthatnak. A tulajdonképpeni és élő filozófia nem csupán az által jön létre, hogy a különböző gondolkodókat mintaképnek vesszük és saját koncepciónkat "erre" támasztjuk, hanem pontosan az eredeti és egyedi értelmezésünk által alakul ki. Azáltal, hogy minden egyes szerzőnél megvizsgálunk egy adott és számunkra problematikus témát, még nem kerülünk feltétlenül közelebb magához a problémához. Vagyis nem maradhatunk meg a filozófia azon szintjén, amelyet az effajta átvevő tanulás során elsajátíthatunk. A saját megértésünk szükségeltetik, egyedi értelmezésünk, és ez már a probléma mi magunkhoz-tartozásának a megértésének is a helyes irányába mutat. Tehát a tanulás által voltaképpen azokat az elemeket sajátítjuk el, amelyek által mi is képesek leszünk majd gondolkodni. (...) Dolgozatunkban a filozófia tanulhatóságának kérdését, illetve ennek fontosságát a kérdés komplexitásából és aktualitásából próbáltuk levezetni. A kérdés aktualitását mindazon tovább-kérdezési, tovább-utalási lehetőségek mutatják, amelyeket az előbb említettem. Lényegében tehát az, hogy ez a kérdés a filozófia mibenlétét célozza, csakhogy ennek a kezdeteiben és eredeteiben rejlő sajátosságokat az egyén vonatkozásában, a kérdéses személyre is - nevezetesen: éppenhogy miránk!!! - utalva. A kérdés viszont már úgy tehető fel, hogy kialakítható-e az a készség mely válhetően bennünk van, olyan emberek segítségével akik művelik és életmódjuk a filozófia? Ehhez Kantot szeretném idézni, aki a Pölitz-féle metafizikai előadások (1788-89) Bevezetőjében a következőket írja: "Tanulhat valaki filozófiát, anélkül, hogy filozofálni tudna. Aki viszont valóban filozófus akar lenni, annak szabadon, nem pedig pusztán utánozva, úgyszólván mechanikus módon kell eszét használnia." Vagyis a szövegekkel való "interakció" kialakítása, persze előzetes, de nem elégséges feltétele a filozófiának, a filozofálásnak. Mint a gyermek aki szüleit figyelve és elemezve mozdulataikat, szavaikat idézve cselekszik és beszél, lépésről-lépésre alakítva ki önmaga egyediségét válik majd pl. költővé, úgy a filozofálni óhajtó is a filozófusokat követve alakítja ki a saját tapasztalatát a filozófiával kapcsolatban. Értelmez és megért, életmódjává a filozofálást, a filozófiát választja. Életmód, mert ahogyan a bemutató elején is tettem, most is újra idézném, Jaspers kulcsfontosságú gondolatát, hogy: "Minden filozófia önmaga megvalósításában határozza meg önmagát."2 De nem tekinthetünk el Kantnak attól a gondolatától sem, hogy: "Ismeretek nélkül senki sem válhat filozófussá, de a puszta ismeretektől még nem is lesz valaki filozófus."3 (...) Mindezen megfontolások során arra a következtetésre jutottunk, hogy az ami a filozófiaegyetemen tanítás - tanulás címen történik, egyértelműen az egyik feltétele a jövőbeni rendszerezett tudásnak, a filozófiára való "tág" rálátásnak. Mindezen lejegyzett és évszázadokon át őrzött "tudás lehetőséget" jegyzetek, könyvek őrzik. Kétségtelen, hogy ezt bárki forgathatja, és tanulhatja. Mindezen külső "sajátosságait" a filozófiának, elsajátíthatja az ember, magáévá teheti. Van viszont egy olyan vonatkozás amelyet az egyetem képtelen "megadni". Történetesen azt a magunkkal való belső vívódást, azt a hajlandóságot, odafordulást magához a filozófiához, melyet csak egy belső késztetés alapozhat meg. Mindenkor önmagunkért és önmagunk által. De kiemelném, hogy ezt az egyetem ha nem is adhatja meg, de segítheti. Az említett francia példa is mutatja, hogy bár a filozofálás a ember legbensőbb tevékenységéhez tartozik, mégis ennek műveléséhez elengedhetetlen maga a fórum is ahol mindez végbemegy. A filozófia tevékenység is és harmadjára is megismételnem: "Minden filozófia önmaga megvalósításában határozza meg önmagát."4 Kimondott zárszóként hadd fejezzem azonban be egy újabb jaspers-idézettel: "A filozófia döntés arra nézve, hogy felfakasztjuk-e ősforrásainkat, hogy újból megkeressük az utat önmagunkhoz, s hogy aktivizáljuk belső önmagunkat."5 1. Általános megfontolások A tanulhatóság, megismerhetőség több kérdést is felvet egyszerre, melyek egymás irányába mutatnak. Hogyan, és mennyire nyilvánul meg itt az ismeretelméleti hármasság? De egyáltalán beszélhetünk-e a filozófia esetében ilyesmiről? Vagyis, tekinthetjük a filozófiát valamiféle objektív "valóságnak" ami tőlünk független, ami a megismerés tárgya, ugyanakkor a filozófus az, aki megismeri magát a "filozófiát", ezért a megismerést, pedig e két elem között kellene valahogyan működtetni?A filozófia, mint egész és nem pusztán mint annak részterületei (úgy mint szemiotika, ismeretelmélet, filozófiatörténet), nem képzelhető el az előző bekezdésben leírtak módján. A filozófia egyenlő annak művelésével! Ugyanakkor természetesen nem lehet "tudományos módon", vagy legalábbis nem érdemes, szétválasztani például a filozófiát és a filozófiatörténetet. A filozófiatörténet vonatkozásaiban az egyes problémák a saját magunk számára jelennek meg és ilyen megközelítésből is foglalkozunk velünk. Szorosan hozzátartozik a kérdéshez az a vetület, hogy miért tanulunk filozófiát? Miért is választjuk tulajdonképpen? Filozófiához valamilyen személyes ill. magát a személyiséget, reflexíve, a maga lehetséges egészére való tekintettel megmozgató indíttatásból fordulunk - véleményünk szerint - nem pedig azért, amiért mondjuk más tudományágakhoz. Amelyek persze maguk is személyesen érdekelnek. A filozófia által felvetett kérdéseket, problémákat elsősorban a magunk kérdéseiként, problémáiként éljük meg, és tesszük fel őket. Ezek tehát azok az általános megfontolások, amiket a dolgozatban érinteni kívánunk egy kissé részletesebben is kifejtve, elemezve a tanulhatóságot, ez érdekében a filozófia sajátosságait is megvizsgálva. 2. A téma aktualitása A téma aktualitását a legjobban e kérdésből felmerülő kérdés-többletek jelentik, mert a kérdés nem zárható le egy igen vagy nem válasszal. A "Tanulható-e a filozófia a modern ill. az aktuális intézményes keretek között?" kérdés számos egyéb kérdőjelet implikál. Magával vonja először is a tanulás problematikáját. Azt, hogy vajon a tanulás egy mechanikus folyamat, netán minta követése vagy elsajátítása lenne? Másodszor feltevődik az is, hogy az intézmények - akár elemi- középiskolás valamint az egyetemi szinten - milyen szerepet játszanak a filozófiára, a filozofálásra való felkészítésben ill. az erre való hajlam és rászántság kimondott alakításában. Harmadszor, pedig felmerül a lerázhatatlan "mi is a filozófia?" kérdése, amely egyből magával vonja a filozófia kezdetének és eredetének az egymáshoz tartozó megkülönböztetését is.De, beszélhetünk-e egyáltalán tanulásról, ha filozófiával "lépünk" (aktív) kapcsolatba, vagy amit megtanulhatunk-elsajátíthatunk az lényegében, csupán "filozófiatudomány" és elméletek, "módszerek", irányzatok összessége? Vagy e helyett a filozofálás inkább egy lehetőség szerint mindenkiben felmerülő vágy és képesség, amelynek a gyakorlására mindannak van reménye aki ezeket fokozatosan kívánja elsajátítani olvasmányai és gondolkodás úthján felmerülő erőfeszítései alapján, olyan emberek segítségével akik ezt művelik és életmódjuk a filozófia. De, felvetődik a kérdés, hogy vajon amit az egyetemen, a filozófia-tanítása illetve tanulása címen végeznek, annak valójában mi köze is van a filozófiához, mert egyre inkább az a belátás körvonalazódik majd, hogy: a filozófia voltaképpen azonos annak a művelésével! 3. A filozófia tanulhatóságának kérdése A filozófia számos olyan kérdéssel küszködik, melynek a megválaszolása, illetve az ezzel való "kísérletezés" magát a filozófiát szüli. Mi az, hogy ember? Mi az, hogy én?, Mi a tulajdonképpeni szubsztancialitás, mi az ami mindenben önmaga - ami önmagát alkotja - állandó "valami"? Mi az, hogy lét, létezem? Hogyan magyarázhatom a világ rendszerszerűségét, annak kezdetét? És sorolhatnánk tovább az ilyen jellegű kérdéseket, mert kérdés kérdést szül, s a válasz nem hagyja magát véglegesen megfogalmazni.Mindezen kérdésekben az a közös, hogy aki kérdez, az egyben része is a kérdésének. Nem csak önmagának, hanem önmaga által és önmagán keresztül kérdez. Lehet, hogy a filozófia tanulhatóságának kérdése látszólag nem bír ilyen súllyal, de túlságosan sokszínű és rétegű ahhoz, hogy rámondhassuk: "igen, tanulható", vagy "nem, nem tanulható". Pedig abban voltaképpen és mindenképpen az (az irány) fogalmazódik meg, hogy az ügy legmélyén ez a kérdés a filozófia eredetére, kezdetére és mibenlétére, egyáltalán az értelmére kérdez rá. 3.1 Miért tesszük fel a filozófia tanulhatóságáról való kérdést? Elejétől fogva világossá szeretnénk a magunk számára is tenni azt, hogy a filozófia tanulhatóságának a kérdését mi azért tesszük fel, mert abban az, aki "tanulja" a filozófiát valahogyan igazolni szeretné legelemibb törekvését, amely magára az életre irányul, s melynek az érthetetlensége, bizarr volta - és néha kimondottan a "természetellenessége" dacára vagy révén, az mégis - az embert szembesíti magával az Emberrel, azaz önmagával. Mert éppen az önmagával szembesült ember számára válik élhetővé (de néha épp ezen okokból kifolyólag élhetetlenné is) és ezáltal érthetővé az élet, melynek centruma immár önmagában van. Ugyanakkor ezen a ponton válik a filozófia tanulhatóságáról való külsőleges kérdés értelmetlenné is, hiszen minden szembesülés a szembesülés aktusában már magában hordozza a filozófia teljes egészét, éspedig a maga pillanatnyiságában, mely új körvonalat, új formát kölcsönöz neki. A szembesülés aktusában válik a filozófia körvonalazottá, mint ami kikerülhetetlen, sőt talán úgy is mondhatnánk, amelyben, amely által a szembesülés maga létrejön.Így válik a filozófia az egyén sajátlagos kérdésévé, amelynek a prizmáján keresztül szemléli a világot a maga egyetlen lehetséges viszonyulásmódján, amelynek a szépsége, értéke és veleje a világgal való egyéni szembesülés feszültséggel teli mezejében válik igazán történéssé és "túléléssé" is. Az emberben lakozó eme "túl-élés" (azaz a mindennapi történés kérdésességének a megélése, át-élése amely valami másra, önmagán túlira, de mégis önmagában lévőre utal, és amely éppenséggel a kérdésesség feszültségében jelenik, történik meg vele) teremti számára folyamatosan annak a lényegi valóságát - akár úgy is mondhatnánk - misztériumát, mely minden filozófikuma, életereje és akarata alapját képezi. Ez a misztérium az ember ama mozgató, mozgást adó, teremtő alapja, mely által a világot, amely "a maga tárgyi adottságából közvetlenül igazolhatatlan"6 , közvetve a maga titokzatos (és ezért éppen mások által sem értett) módján teszi magáévá, azaz önmagává. 3.2 A tanulhatóság igénye a filozófiával szemben Feltevődik az a kérdés, hogy ez az igény a filozófiával mint tudománnyal, vagy mint a teljesség kívánásának az igényével lép-e fel? Mivel a filozófiát úgy is tekinthetjük, mint az egységes rálátás, belátás képességét, a tárgyiság, az élet adottságai mögé, amelyeknek a puszta adottság-volta, az ember számára teljességgel elfogadhatatlan.Ezért a tanulhatóságnak csakis a filozófiával mint "tudománnyal" szemben lehetnek követelései, sőt azt is mondhatnánk, e "tudománynak" a tanulhatóság az egyik feltétele. A filozófiának ezért, mint intézményes gyakorlatnak elsősorban tudományosnak kell lennie, másodsorban azonban a filozófia mint filozofálás művelésének is teret kell engednie, mely lényegében és a maga általánosságában, a szabadság gyakorlását jelenti. Ami pedig a tanulhatóságnak a filozófiával, mint transzcendens tapasztalattal, mint misztériummal szembeni igényét illeti, ebben az esetben a tanulhatóságnak semmiféle relevanciája nincs. A filozófia ebben az esetben a maga kutató módján kérdésesként szemléli a világ egyértelműségét és éppen ebből kifolyólag szembesíti az embert a maga "emberietlen", azaz eladdig nem tudatosított, nem tapasztalt voltával. Eme szembesülés rémületében, vagy csodálatában testesül meg az ember igazi különbözősége, önmaga igazi tapasztalata a maga valódi lényegiségében. A tanulhatóság igényét ezért itt fel is függeszthetjük, mivel a szembesülés, az ember misztikus lényegének sejtése és ennek következtében való cselekvő-történése teszi valóban felelőssé saját magával szemben. 3.3 A tanulhatóság kérdésének a tisztázása: mire vonatkozik ill. kinek a kérdése? A kérdés tisztázása azért is fontos, mert az aki a filozófia egyetemet, mint továbbtanulási lehetőséget, képzést választja, annak számolnia kell az - előbb vagy utóbb - útjába kerülő buktatókkal. Kérdéses, hogy a 21. században megéri-e "mesterségnek" a filozófiát választani; és, hogy válhat-e a filozófia egyáltalán mesterséggé, vagy nem is erről van itt szó? A kérdés természetesen arra vonatkozik aki ezt a helyzetet konkrétumként éli meg, aki benne van ebben a kérdésben egész lényével és akaratával, aki ezt a kérdést a nehézségek árán sem adja fel és vegül, mint egy belső megvilágosodás tárul fel előtte, nem a válasz, hanem a kérdés értelme.Mert a kérdések nem válaszolhatóak meg mindig, egy magát a kérdést felszámoló ismeretben, és ilyen esetben értelmüket kell keresnünk. Mi értelme van a filozófia tanulhatóságára rákérdezni? Nagyon is sok, mert vannak emberek/tanárok akik "tanítják" és vannak diákok, akik a filozófiát "tanulják", "tanulni" kívánják, és egyértelmű az is, hogy a filozófiát nem ugyanolyan módszerrel "tanuljuk", mint a biológiát, matematikát...stb. A filozófia valamivel többet kér, talán a legtöbbet követel. Magunkat - tiszta lényünkkel, eszménkkel, szellemünkkel, belátásunkkal, bensőnkkel együtt - megkövetel. Nem tartózkodik valahol rajtunk kívül, tőlünk függetlenül. Általunk és bennünk lesz azzá ami a tulajdonképpeni értelme: "meg kell élnünk". Minket érint mint hallgatók, mint egyének a társadalomban, mint ember a világban. A filozófia kérdései olyan jellegűek, melyek a kérdezőt magát implikálják. Nem egy művelet eredményének kérdése, mely kívül hagyja a kérdezőt, egy egyszerű aritmetikai összeadás, kivonás...stb. Az a kérdés, hogy miként vagyunk a világban emberek, az mindig érinti azt is aki erre kérdez rá. Ha filozófiával foglalkozni kíván bárki is, ez a kérdés kulcsfontosságú. Mert általában minden ismeretünket a tanulás, a tapasztalás által szerezzük, és ha ez egyáltalán nem lehetséges a filozófiával kapcsolatban, akkor talán reménytelen még csak megkísérelni is kapcsolatba lépni vele. Bárki visszamondhatja kronológikus sorrendben a gondolkodók születési adatait, fontosabb műveinek címét, életrajzi adatokat, rendszerének sajátosságait... stb. Elvégezheti valaki a filozófia egyetemet, sikeresen levizsgázhat de kérdéses, hogy a névjegykártyájára merészen ráírhatja-e mindezek révén, hogy "Foglalkozása: Filozófus", vagy csak annyit, hogy "Végzettsége: XY Egyetem, Filozófia kar."? 3.4 A kérdés (legelső irányultsága) a filozófia miben és hogyan-létére kérdez rá A filozófia mibenlétének kérdésére adható válasz egyértelműen és minden esetben voltaképpen eredeti, egyedi és személyes vonatkozásban fogalmazódik meg. Minden filozófiát művelőnek más és más válasza született és születik erre a kérdésre vonatkozóan. Személyes, mert bennünk van. Karl Jaspers a filozófiához való közeledést úton-levésként fogalmazza meg . Útonlevés az igazság keresésének útján a bölcsesség felé haladva, sohasem birtokolva - már - azt.Kérdéses, hogy ez az út mindenki számára ugyanaz, netán egyazon úton járhat más is, vagy mindenkinek saját útja van, s ezek az utak keresztezhetik egymást, de soha nem egyesülnek; mint ahogyan az élet útjának a metaforáját szokás itt használni, amely egybe is esik az úton-levéssel. Ha megpróbálunk azonosulni egy gondolkodó rendszerének az elemeivel, ezeknek viszonyaival, gondolatmenetével, egyszóval a filozófiájával és így minél jobban megérteni azt, még nem jelenti, hogy mi magunk is filozófiát művelünk. Közeledünk hozzá, közel is érezzük magunkhoz, de még mindig nem az ami a mi filozófiánkra jellemző lehet. Kant szavaival élve: "Ismeretek nélkül senki nem válhat filozófussá, de a puszta ismeretektől még nem is lesz valaki filozófus."8 Hogy mi szükségeltetik még mindemellé, talán világos: nevezhetnénk tehetségnek, de jobban talál az "erre való születés" megfogalmazás, mert a filozófia nem csupán könyvekben él. Művelni kell azt. Nyíltan lehet állítani, hogy erre csak azok képesek akikben megvan a filozófiához való oda-fordulás vágya, az erre való készség, és nem utlosó sorban a képesség. A filozófiát magunk kell meg és átélnünk. Inkább megélnünk, hisz az át-élés, valaminek a végét, lezártságát, múltját jelzi, de a filozófia végéről, lezártságáról értelmetlenség beszélni. A filozófiával való kapcsolat nem csak egyszerű ismeretszerzés révén teremtődik tehát meg. Inkább valami átminősül, valami mássá lesz. Ez a valami, nem is valami, hanem inkább valaki. Az a valaki aki - ha akarja ha nem - problematizálva már benne áll a kérdezésben, életmódjává lesz a filozófia. Senki sem mondhatja azt, aki valaha foglalkozott filozófiával, hogy nem volt hatással rá. Megijesztette, elborzadt tőle, túl bonyolultnak, elvontnak és értelmetlennek találta, vagy azonosulni tudott a gondolatokkal, a szövegekkel melyeket olvasott, kezébe vett és megragadták őt. A hatás mindenképpen megvolt/van/lesz. Belevonódik a filozófiába, vagy részben távoltartja magát. Azért részben, mert előbb vagy utóbb mindenképpen "újra" kapcsolatba lép vele, mert erejét vesztvén az ember, csak eltűnődik életén és rákérdez halálára. 3.5 A kérdés a filozófia eredetében illetve kezdetében rejlő sajátosságokat érinti Ahhoz, hogy a filozófia tanulhatóságáról beszélhessünk, elkerülhetetlen annak a kérdésnek a megvizsgálása - semmiképp sem a megválaszolása - , hogy honnan ered, mikor kezdődik maga a filozófia. A kezdet mindig időszerű, implikál egy pillanatot, melytől fogva él egy gondolat, egy eszme, meggyőződés...stb. A filozófia kezdetét ennek történetiségében kereshetjük. "A kezdet történeti dolog, és a gondolkodók által végbevitt óriási előmunkálatok eredményeit őrzi."9 - írja Jaspers. Huszonöt évszázaddal ezelőtt élő gondolkodók írásait is olvashatjuk, melyek filozófiai adottsággal bírnak. Ott lelhetünk a filozófia kezdetére. "A kezdet mindazonáltal nem azonos az eredettel."- írja tovább Jaspers - "A filozofálás ösztöne azonban mindig az eredetből fakad. Ez indítja gondolkodásunkat filozófiai alkotásra, s a múlt filozófiája is csak ezen az alapon érthető meg."10 Lényeges elkülönítés, hiszen ez az eredet mindenkiben megvan. Jaspers a filozófia legmélyebb eredetforrásainak, melyből filozófia születik: a (rá)csodálkozást, melyet Platón maga is a filozófia ősforrásának tekint, a csodálkozás által szerzett tudásban való kételkedést (nézetek felhalmozása, majd az ezekhez való kritikai hozzáállás révén, valamennyi bizonytalannak minősül; az érzékszervek sem nyújtanak biztos megismerést stb.) fogalmazza meg.11A tanulhatóság kérdésére vonatkozóan ez azért is fontos, mert a kezdetnek (számunkra) mindig bennünk kell(ene) megalakulnia; függetlenül a filozófia történetiségétől, múltjától. Az "én" az aki filozófál, aktiv kapcsolatba lép vele, ezért ezt a kezdetet mindig is valamely belső kezdetként is tekinthetjük, és ez nem a Jaspers-i értelemben vett kezdet, hanem a bennünk felszínrejövő, felszírnretörő kezdet. Az a pillanat, amikor elgondolkodik az ember és kiszabadul a megszokottság börtönéből és ő maga vezeti saját magát, amikor gondolkodni kénytelen, mert saját magának saját maga kell értelmet, bizonyosságot, megnyugvást szerezzen. Az effajta kezdet (a belső) a bennünk levő eredet, eredetiségből származik. Mindenki másként éli meg "Az életet", az Ő életét, más-más helyzetekkel kerül kapcsolatba, másként látja a dolgok értelmét. Filozófia nem akkor kezdődik, amikor az iskola padjaiban ülve hallgatjuk az órát. Akkor sem amikor ezt az egyetemet választjuk. Valamicskét megtudunk a filozófiáról, hogy ilyen meg olyan, ezek az emberek foglalkoztak vele, ilyen meg olyan gondolatokat szültek. Az aktív kapcsolatot nem ez (kellene, hogy) jellemezze. Aktív akkor lesz ez a "kapcsolat", ha magunk kezdünk el filozofálni, elgondolkodni azokon a kérdéseken vagy akár az addig megkísérelt válaszokon, amelyeket nem lehet megkerülni. Dialógikus helyzetbe kerülünk a szövegekkel, kritikusan állunk hozzá, érvelünk az éppen megszülető saját álláspontunk igaza mellett. Nem elég az, hogy látogatjuk az egyetemet, hallgatjuk az órákat. Nem elég annak, aki belső késztetéstől eredően, tudatosan és meggyőződve választotta a filozófia egyetemet. Az aktuális intézmények - történetesen a filozófiaegyetem -, megfelelő rendszerezettséget (diszciplinarizálást) nyújtanak. Tanulhat a diák filozófiatörténetet, logikát, etikát, ismeretelméletet, ontológiát, esztétikát, jog-, politika filozófiát stb. Mindezen diszciplínák valamely kérdéskört boncolgatnak. Az egyetemen tehát a különböző "részeket", filozófiai diszciplínákat, illetve ezeknek a tartalmát sajátíthatjuk el. Ez mindenképpen megfelelő hátteret biztosít azoknak, akik ezen az úton haladnak majd végig. De külön kiemelném, hogy csak hátteret! 4. Filozófia és/vagy egyetem Mint minden tantárgy oktatása, úgy a filozófiáé is egyfajta "képzésként" folyik az intézményes, tehát egyetemi keretek között. De felvetődik a kérdés, hogy vajon az amit az egyetemen filozófia-tanítása illetve tanulása címén végeznek, annak valójában mi is köze van magához a filozófiához? Gondoljunk csak itt az antikvitásra, ahol működtek ugyan különböző iskolák, úgymint az Akadémia, Lykeion, de az ottani tanulás egész más mederben folyt.A mai egyetemeken "filozófia" nevű diszciplína nincs a tantervekben. Van ontológia, propedeutika, meg vallásfilozófia, vagy éppen történelemfilozófia. De amint kérdésként a bevezetőben is felmerült: a filozófián csak egy tantárgy ilyenfajta lebonyolítását értjük egy óra vagy éppen a szeminárium keretei között? Véleményünk szerint sokkal inkább egy tanár-diák közötti sokkalta személyesebb kapcsolatra, interakcióra kellene itt gondolnunk. Ez sokkal inkább hozzátartozna a filozófia műveléséhez, tanulásához. Az egyetem, pedig ilyetén egy megfelelő alkalomnak, fórumnak, helynek tűnik a néha talán szükséges "képzésen" túl a filozófia műveléséhez, tanulásához. 5. Analógia? Avagy a francia filozófiaoktatás A választásunk azért esett éppen a francia oktatási rendszerre, mert első pillantásra is szembetűnő néhány, általunk is felvetett problémához való közelítésének a hazai rendszertől való nagymértékű eltérése. Itt minden időszakos filozófiaellenesség mellett már a középiskolában is nagy hangsúlyt fektetnek a filozófia oktatására, amint ez az alábbi elemzésből is kiderül. Ennek ellenére, nem túlságosan sok azon diákok száma, akik a további tanulmányaik céljául a filozófiát választanák. Lehetséges, hogy eme "mesterség" munkapiaci nehézségei miatt döntenek így? Ebből a példából mi is levonhatnánk néhány konklúziót a tanulhatóság, képezhetőség kérdéskörére vonatkozóan.Habár a filozófia Franciaországban a klasszikus tantárgyak közé tartozik, szerepét sokszor megkérdőjelezték, sőt még az eltörlését is fontolgatták az 1968 májusában lezajló diáklázadások után.12 A filozófiai alapokra épülő gondolkodás ellen tett támadások legutóbbi epizódja Claude Allegre francia oktatási miniszter arra tett kísérlete, hogy a filozófia helyett az állampolgári ismereteket a középiskolai oktatásban tantárgyként bevezesse. 1994 óta Franciaországban az érettségi vizsga általános vagy szakmai jellegű. Mindkét típusú érettségihez kapcsolódik a filozófia oktatása, de eltérő hangsúllyal, és kizárólag a végzős osztályokban. A szakmai érettségire való felkészülés során heti 2 filozófia órán kell részt venni a tanulóknak. A tananyag tagozatonként változik, így nehéz arról egy minden részletre kiterjedő leírást adni. A filozófiaórák nem elsősorban a tanár előadására épülnek és ezt talán nekünk is érdemes lenne megfontolni, hanem igyekeznek a tanárt és a diákot együttgondolkodásra késztetni, azzal a céllal, hogy a tanulók önálló gondolkodásra tegyenek szert filozófiai kérdésekkel kapcsolatban és egyéb témákban egyaránt! Mindez egy szókratikusnak nevezhető dialógus keretei között történik, ami azt jelenti, hogy a tanulókat arra kell ösztönözni, hogy esszéikben ne mások véleménye mögé rejtőzzenek, többé-kevésbé érthető idézetek használatával, hanem fejtsenek ki egy érvekkel alátámasztott, megalapozott gondolatmenetet, még ha ez néha kezdetleges is. A minisztérium által megfogalmazott - mostanában ismét gyakran hangoztatott - elemző és kritikus tanulási módot szorgalmazzák. (A kifejezés találó megfogalmazás, mert jelzi, hogy a filozófiából nem lehet a többihez hasonló tantárgyat készíteni.) Ez a kimondott filozófiai művekkel alátámasztott tanulás megismerteti a tanulókat a fogalmakkal és az érvelés technikájával, ezáltal arra ösztönzi őket, hogy használják azokat egyéni gondolatmenetük kifejtése során is. A legfontosabb fogalmak tanulmányozása mindig 3-4, kb. 30 soros szöveg segítségével történik, mely a tanuló tankönyvében megtalálható. A tankönyv egymással párhuzamba állított, nem diakronikusan (történeti sorrendben), hanem tematikusan rendezett szövegekből áll. Kevés gimnazista tanulja tovább az egyetemen a filozófiát, annál is inkább, mivel az egyetemi tanulmányok befejezése után az egyetlen elhelyezkedési lehetőség a tanári pályán kínálkozik és a tanárjelöltek számára kiírt vizsga rendkívül szigorú, valóságos "vérengzés" (a jelöltek 95 %-a megbukik). Ezért sok filozófia szakos egyetemista, akiben megvan a megfelelő szellemi képesség, olyan szakterületeken helyezkedik el, mint a kommunikáció, az újságírás vagy valamely cég személyzeti vezetése.13 Az említett (negatív) francia példa is mutatja, hogy bár a filozofálás a ember legbensőbb tevékenységéhez tartozik, mégis ennek műveléséhez elengedhetetlen maga a fórum is ahol mindez végbemegy. A filozófia tevékenység is - ahogyan már szó volt róla - és ezáltal a szabadság gyakorlása az egyéni megvalósulások közepette. |
|
1 Karl Jaspers: Bevezetés a filozófiába. Európa Könyvkiadó, Bp., 1996 back 2 Uo back 3 Immanuel Kant: Pölitz-féle metafizikai előadások (1788-89) back 4 Karl Jaspers: Bevezetés a filozófiába. Európa Könyvkiadó, Bp., 1996. back 5 Uo back 6 Jan Patocka: Mi a cseh?. Negatív Platonizmus. Kalligram kiadó, Pozsony, 1996 back 7 Vö. Karl Jaspers: Bevezetés a filozófiába. Európa Könyvkiadó, Bp., 1996. 11. old back 8 Immanuel Kant: Pölitz-féle metafizikai előadások (1788-89) back 9 Ld. Karl Jaspers Bevezetés a filozófiába, Európa Könyvkiadó, Bp, 1996, 17. old back 10 Uo back 11 Vö.Uo. 20.old back 12 Cyril Ciprés: A filozófia oktatása a francia állami gimnáziumokban. Forrás: www.c3.hu back 13 Uo back |
| Vissza |