Tőrténelem és Filozófia Kar
Filozófiai Tanszékcsoport
Eristikon - Filozófiai diákfolyóirat
| Sófalvi Ilona |
| Kommunizmus, propaganda, reklám - A cenzúra holdudvarai - |
| Kulcsszavak: ideológia, kommunizmus, politikai propaganda, agitáció, cenzúra, szabadság, manipuláció |
|
1. Bevezetés A dolgozatomban a kommunizmus - főként a román kommunizmus - politikai propagandájának a történelmi gépezetét ill. az ezzel kapcsolatos mindenféle reklám-technikai stratégiáit szándékozok mindenek előtt fogalmilag feltérképezni. Számomra a kommunizmus azonban csak egy megnem élt fejezet a történelemből és ez a dolgozat azt a célt szolgálja, hogy közelebb vigyen az idő, a történelem megértéshez. Ugyanakkor a múlt mindenkor hozzánk tartozik és talán ez számíthat egyfajta "tanuságtételnek" is. Szervesen beépül a jelen világunkba, és hatását most is érezhetjük. Ezt úgy is kifejezhetnénk, hogy a kommunizmus jelen van és még sincs jelen.Egy francia maxima szerint tout comprendre, c'est tout pardoner, mindent megérteni annyi, mint mindent megbocsátani. Én megérteni szeretném ezt a problémát, megbocsátani azonban azoknak kell akik ebben érintettek. Úgy érzem nem vagyok abban a helyzetben, hogy én kellene megbocsássak. Törekvésem csakis arra irányul, hogy a múlt egy részét egy bizonyos szempontból megértsem. 2. A kommunista ideológia Ball és Dagger szerint, a Lavinia Betea értelmezésében az ideológia összefüggő és átfogó eszmék együttese, amelyek magyarázzák és értékelik a társadalmi feltételeket "segítik" az embereket abban, hogy megtalálják a társadalomban egy bizonyos ideológia szerint a - nekik kijelölt - helyüket, ugyanakkor programot is kínál a társadalmi illetve politikai cselekvésre. Az ideológiának négy szerepe van: magyarázó, értékelő, irányító/irányadó és programatikus1 Minden ideológiának van persze egy cél-alanya is. Ami pedig már a kommunista ideológiát illeti, annak elsősorban és közvetetten a munkás osztály az alanya. Célja, egy olyan társadalom létrehozása, amelyben végül már nem léteznek különböző társadalmi osztályok.Felmerül azonban a kérdés, hogy hogyan hat egy ideológia, hogyan iktatódik be a köztudatba? Szintén a Lavinia Betea értelmezésében T. Ibanez két technikát különböztet meg a szivacs és a labirintus technikáját. A szivacs technikája következtében - amint a név is jelzi a mass-média az iskola stb. révén, a párt és az állam által kibocsátott "üzeneteket" az egyének fokozatosan magukba szívják. Az erősebb hatás elérése érdekében ráadásként dolgozták ki a labirintus módszerét.2 Számomra a labirintus módszerének két értelmezési lehetősége áll fenn: Az egyik szerint, amelyet Betea is hangsúlyoz, minden zárt út elkerülhetetlenül a "kijárat" fele, a kommunizmushoz vezet. A másik elgondolás szerint, a labirintus kiuttalansága, homályossága arra utalhat, hogy az emberek "elvesztődnek" az ideológiában és éppen, hogy nem találják a kiutat. A kommunizmus emellett használt és kialakított egy saját(os) nyelvezetet is, az eszmék terjesztési módszerét és sémáját, amely olyan valóságot generált, hogy az emberek véleményei, érzései, viselkedésmódja a különböző személyekhez, helyzetekhez, eseményekhez való viszonyulása, a kommunizmus pozitív voltát tükrözze illetve hatalmi működését elősegítse. Számolnunk kell azzal is, hogy a tömegben az egyén akaratlanul is olyan megnyilvánulásokat és érzelmeket ölt magára, melyeket kívülről adagolnak neki. Az üzeneteket többnyire egy vezéralak (opinion leader) direkt és indirekt módon közvetíti egy csoportnak, közösségnek, helyesebben tömegnek. De hogyan befolyásolható a tömeg? A pszichológusok két lapvető irányt különböztetnek meg A propaganda és a reklám általi manipuláció és a Megtorló intézkedések általi uralom. Számomra a propaganda általi manipuláció megértése, és amint a dolgozat bevezetőjénen említettem is, ennek fogalmi feltérképezése jelentette/jelenti a kihívást. 3. Propaganda avagy egy század rögeszméje Lenin a kommunista propaganda első rendszeres eszmei megfogalmazójának bizonyul. A propagandát egy olyan kommunikációs eszköznek tekinti, amely alakítja a világról alkotott felfogásunkat, körvonalaz egy társadalmi tudatot és kiegészíti a más kommunikációs módozatokat. A kommunista rendszerben az egyetlen hivatalos kommunikációs forma a propaganda volt.3 Az üzenetek elhelyezésének, szervezésének módja a párt követelmöényeinek megfelelően igyekszik reprezentálni a világot. A kommunista országokban létrejöttek szovjet modellre az agitprop szervezetek, amelyek felelőek voltak az agitácóért és a propagandáért a szocializmusban.A propaganda számos eszköz és technika használatával jár, amelyek bizonyos eszmék, meggyőződések, elméletek "beégetését" akarják, amelyek a megfelelő időben az egyént "szabad" indíttatású cselekvésre késztetik - legalábbis ő ezt így gondolja. Ez a típusú propaganda a csoport (a munkásosztály) belső megerősödését és a más csoportokkal szembeni polaritást hangsúlyozza. Az agitprop hatókörén belül elsődleges jelentőséggel bírtak a tüntetések és a nyilvános munkásgyűlések szervzése. A manipuláció egy másik formája az úgynevezett figyelemelterelés módszere volt. Ahhoz, hogy elvonják a figyelmet a szabadság korlátozásáról mindenhol(főleg az '50-es években) a háború iszonyatosságait mutatták be. Miközben nagy élelmiszerhiányban szenvedtek az emberek Romániában "békehadjáratokat" - hogy egy kommunista szóval éljek - szerveztek. Azonban a kérdéskört ne csak a propagálók, hanem a befogadók részéről is érdemes megvilágítani, ugyanis szerintem létezett az úgynevezett "márkacinkosság", helyesebben "ideológiacinkosság". Az emberek elfogadták azt, hogy irányítva vannak, kikerülve ezzel annak a lehetőségét, hogy kilábaljanak a kanti értelemben vett "kiskorúságból". Ami nem jelent mást, minthogy félünk élni szabdságunkkal, ill. az ezzel járó valasztásainkat és felelősségeinket sem merjük felvállalni. Ez jelezvén az ember mindenkori szabadságtól való félelmét. 3.1 Politikai propaganda Jean-Marie Domenach a propaganda két forrásáról beszél. Az egyik a reklám(amely nem politikai ideológiának szolgál), a másik pedig a politikai ideológia. A propaganda a reklám sikerességéből inspirálódik és lemásol egy olyan stílust, amely a közönség kedvére való. A technika fejlődése a reklámot új irányba mozdítja el inkább a sokkoló hatásra törekszik, mint arra, hogy meggyőzzön. Célja inkább spekulatívan sejtetni mint egyértelműen magyarázni, s így teret nyer a szlogen, az ismétlés és a vonzó ábrázolás. Az újonnan kialakult ábrázolási módok felhasználják és építenek a fiziológia, pszichológia és a pszichoanalízis felfedezéseire. Ezeket veszi át a politikai propaganda is.A politikai propaganda jól meghatározott módszerek és politikai tevékenység kifejtése által bizonyos eszmék és személyiségek társadalmi értékesítését kívánja elérni. A propaganda más eszközökkel folytatott háború.4 Mintha úgy tűnne, hogy visszatért gyökereihez, hiszen amint először vallási célból használták, most is egy "hit", "új hit" propagálását végzi. Lenin a politikai propagandával kapcsolatban egy praktikus politikai akciótervet valósított meg. A terv szerint a társadalmi osztályok tudatát csiszolni, tanítani kell. Az érdekek szféráját ki kell terjeszteni és ebben a Kommunista Párt egyaránt a vezető és a közvetítő szerepet vállalta el az elit és a tömeg között. Ez a legfontosabb kifejezésmód, amely a szocializmusban a tömegeket a politikai párthoz köti. A propaganda bizonyos szabályszerűségei is megfigyelhetőek. Azonban mielőtt ezeket a szabályszrűségéket felvázolnám, szeretném megemlíteni a propaganda technikai eszközeit:
A propaganda egy más életvitelre kényszerít, lényege abban áll, hogy elhitesse velünk, hogy az államelnök, a pártvezető, az egész irányítási mód képvisel minket, és nemcsak védi az érdekeinket, hanem felvállalja az aggodalmainkat, szenvedélyeinket, reményeinket. 4. Kommunista cenzúra A kommunista cenzúra intézményei minden országban szovjet befolyás alatt és szovjet minta alapján működtek. Az 1917-es bolsevik forradalom győzelmével kezdődően az új hatalom törvények által szabályozta a nyomtatványok forgalmazását, majd később a rádió és televízió műsorok szórását. Megalakult Forrdalmi Sajtóbíróság és számos újságot, nyomdát bezáratott, sok újságírót letartóztatott védve a szocialista érdekeket. A szovjet könyvtárak fontos szerepet játszottak a szocialista társadalom képzésében. A Hidegháború alatt a kultúrát a szovjet propaganda "törvényszerűségei" irányították. A Szovjet Únió kidolgozott egy könyvtárosképző programot az idegen diákok számára.5 Ugyanakkor könyvtárosi konferenciákat szerveztek. Az ilyen típusú intézkedések célja az volt, hogy kiegyenlítsék a nyugati "kapitalista" kultúra elterjedését.A cenzúra fogalma azonban nem csak annyit jelent, hogy "megnyírbáltak" bizonyos szövegeket, hanem azt is(és főleg azt), hogy ez az emberi szabadság és a gondolatok szabad áramlásának a megcsonkítása. A terjesztés központosított ellenőrzése, a cenzúra, a hírek kizsákmányolása a propaganda totalitárius alakalmazásában gyökereznek. Lenin fontosnak tartotta, hogy ellenőrizve legyen az információáramlás, ugyanakkor a propagandaszakértőknek ismert volt az, hogy az egyének nyelvi és kulturális szabályozásai, leszűkítik a gondolkodási területeket és másíthatják a valóságról alkotott képet. A romániai kommunista cenzúra története tulajdonképpen az 1945-ben kezdődik és 1989-ig tart. 1948-ban a Kommunista Párt teljes hatalmat nyert a nyomtatás ellenőrzéésben. A könyvtárakban felállították a tiltott könyvek lstáját. Ezek először nyomtatásra kerültek, azonban 1949 után már "belső használatra" készültek. 1955-től állami titoknak nyilvánították őket és végül a probléma elveszti nyilvános jellegét és teljesen titkos tevékenységgé válik a nyomtatások betiltása anélkül, hogy indokolnák ennek szükségességét. A kommunista cenzúra legalapvetőbb jellemzője, hogy titkos. A kiadásra kerülő anyagok a Kommunista Párt által felállított titkos kritériumok alapján működtek. Titkos volta miatt azonban nehéz megérteni és feltérképezni, magyarázni ennek a jelenségnek a mibenlétét, ugyanis nemcsak a kiadványok, hanem a cezúra nyilvánossá tétele és elemzése is titkos jelleggel bírt. Amellett, hogy a cenzúra korlátozta a kifejezés szabadságát (és ezáltal magát az emberi szabadságot is) propaganda technikaként is működött. A propagandisták kihasználták és a maguk javára fordították az információszegénységet, korlatozást. Kiaknázták a meglévő médiacsatornákat, hogy a hivatalos eszméket terjesszék, nem véletlen, hogy a cenzára megszorítása és a nagy politikai propagandák áramlata kéz a kézben haladtak. A kommunista rendszer összeomlásával azonban egyre kutatottabb területté vált és számos írás született, mely ezt a kérdést boncolgatja, sok szerző reflektál ennek a problémának a kapcsán. Azok számára akik nem élték meg ezt a korlátozási módot(vagy fiatalságuk miatt vagy azért mert nem is alkalmazták ezt a totalitárius rendszert) fontos kihangsúlyoznink a cenzúra szerepét. Nem olyan régen egy úgynevezett Norvegien Forum for Freedom of Expression küldött egy levet a kolozsvári Központi Könyvtárnak, amelyben kéri azon könyvek adatait(cím eredeti és angol nyelvű fordításban, szerző, kiadó, kiadás éve, betiltás ideje és oka, ISBN száma), amelyekről tulajdonképpen semmilyen információval nem rendelkeznek.6 De fel kell tennünk a kérdést, hogy mára már meghaladtuk-e a propaganda és a cenzúra e szintjét. Bizonyos, hogy történtek pozitív jellegű lépések a kérdés kapcsán, azonban még mindig létezik propaganda, továbbra is plakátolunk, torzítunk és cenzúrázunk. Azonban a mai értelemben vett cenzúra, nem probléma, ugyanis nyilvánosan és demokratikus módon működik. Azonban bármennyire demokratikus is, nem árt számolnunk ezek elfajulásával. A kommunizmus nosztalgikus felidézése azt mutatja, hogy az emberek hajlamosak inkább elfogadni az egyszerű sémákat, mintsem felvállalják a nehézségeket és ők maguk keressenek megoldást a problémáikra, szabad emberekként cselekedve. A szabadságtól való félelem bénító erőként hat a gondolkodásukra (gondolkodásunkra). Kérdéses, hogy kommunikáció-filozófiailag elkéőzelhető-e egy propaganda-, cenzúramentes kommunikáció. Kétségkívül utópisztikus elképzelés, de ez pozitív értelemben vett utópia, amelyre törekednünk kell. |
|
1 Lavinia Betea: Psihologie politică. Individ, lider, mulţime în regimul comunist. Polirom, 2001, 46. old. back 2 Uo. 50. old back 3 Moskovici, 1976, apud uo.138. old back 4 Jean-Marie Domenach: Propaganda politică. Institutul European, 2004, 33. old back 5 A programtervezet alapján (melynek megvalósítási helye a leningradi Krupskaia Intézmény) a tanfolyamon vietnami, kubai, sudani, szíriai, afganisztáni, iraki, kenyai, stb. diákok vettek részt. Lásd: Gábor Györffy, Communist Censorship In The 20th Century In: Philobiblon volume VIII-IX, Romania, Cluj-University Press, 2004, back 6 István Király, Censorship And The Fissured Time In: Philobiblon, Vvolume VIII-IX, Romania, Cluj-University Press, 2004, 246 old. back |
| Vissza |