Tőrténelem és Filozófia Kar
Filozófiai Tanszékcsoport
Eristikon - Filozófiai diákfolyóirat
| Gergely Péter-Alpár |
| Kellék 25 |
| Kulcsszavak: Kellék; személy; politikafilozófia; vallásfilozófia; esztétika |
|
A Kellék huszonötödik száma ünnepi szám. A jubileumi szám "a Kellék eddigi, huszonnégy számából közöl válogatást, a szerkesztők szavazatai alapján".1 Ennek tudatában nem mondhatjuk, hogy az ünnepi szám egy bizonyos probléma körvonalazására korlátozódik, sem azt nem állíthatjuk, hogy egy bizonyos kérdés megválaszolására összpontosít. Hiszen nem is ez a cél. A szám nem a teljességre való törekvés igényével lép fel, hanem a kiadványt voltaképpen egy kezdetben nem remélt eredmény elérésének a megünneplése céljából állították össze a szerkesztők. A Kelléket a szerkesztők 1994-1995 telén alapították, mint filozófia szakos hallgatók. A cél, magának a filozófiának - ennek az évekig tiltott tárgynak - a népszerűsítése volt. (A magyar nyelvű filozófiaoktatást "1990-1991-ben indították újra a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen.")2 A szerkesztők tíz év távlatából beismerik akkori vállalkozásuk kétszeresen kétes kimenetelét. Az első abból adódik, hogy a kontinentális filozófia, amelynek akkor a népszerűsítésére vállalkoztak már a 19. század óta historikus tudománnyá vált, ami "többet foglalkozik önnön múltjával, mint a szabadság, a boldogság vagy igazság klasszikusnak számító filozófiai kérdéseivel."3 Nyelvezete "megtelt szakterminusokkal"4 és ennek eredményeképpen a filozófiai szövegek ha nem is kizárólag a szakmabelieknek nyújtanak élvezetet, de bizton állítható, hogy csak számukra érthetőek. A másik dolog amit bevallásuk szerint a szerkesztők kezdetben figyelmen kívül hagytak, az erdélyi filozófia magyar nyelvű művelésének szakaszossága, töredezettsége. Ennek eredményeként - anélkül, hogy akkor ezt "tudták" volna - olyan közeghez kívántak szólni, "amely ugyan nem ellenséges a filozófiával szemben, inkább csak közömbös."5 Az idők során egyre világosabbá vált azonban, "hogy egy nehezen emészthető hagyományt egy iránta közömbös kultúrában nehéz népszerűsíteni."6 Ez a felismerés nem elcsüggesztette, hanem inkább arra sarkallta őket, hogy tematikus számokat szerkesszenek minél "népszerűbb" témákról, anélkül, hogy feladnák a szakmai igényesség követelményét. A folyóiratnak sikerült így "egy többé-kevésbé stabil és megbízható olvasógárdát"7 szereznie, ill. elérte, "hogy a lapot - legalábbis akadémiai közegben - számon tartják."8 Amint azt még az elején megjegyeztük, a folyóirat jubileumi száma nem a teljesség reprezentációs igényével lép fel, hanem tulajdonképpen egy a szerkesztők szavazatai alapján létrejött "szubjektív" válogatás. Ennek ellenére az ünnepi számban találunk a filozófia különböző szakterületéről érkezett írásokat, olyannyira, hogy ezek szinte minden szakterületet lefednek. A Kellék "Best of ..." számának az első része az egyént helyezi különböző megvilágításban a vizsgálódások központjába. Egyed Péter Emberiség valamint szubjektivitáskritika c. tanulmánya a szabadság disszolúciójának elfogadásával járó következményekre próbál rávilágítani. A következő két tanulmány, Szigeti Attila: Tudatosság: rejtély vagy képesség? ill. Francisco Varela: Neurofenomenológia: a nehéz probléma módszertani orvoslása, a szubjektumot immár a fenomenológia felől közelíti meg. Az egyénről szóló vizsgálódások folytonosságát Günter Figal: A dolognak magának a tette c. tanulmánya szakítja meg, amiben a szerző Gadamer hermeneutikai nyelvontológiáját tárgyalja. Ez után Vajda Mihály: Canetti antropológiája c. előadása ismerteti Canetti emberfelfogását, kapcsolódván ezáltal a személy tárgyköréhez tartozó vizsgálódásokhoz és egyúttal zárva is azokat. A következő szakterület a politikafilozófia lenne. Ebben Johann Gottlieb Fichte: Beszédek a német nemzethez hetedik beszéde mintegy bevezetőként szolgál. Ezt követi Larry Steindler: A nemzeti filozófiatörténetírás általános feltételei c. tanulmánya, melyben mint jelentős faktor jelentkezik a politika. Mester Béla tanulmányában Bretter György kora és parabolái, a hatvanas, hetvenes évek kultúrájából és implicite ezek politikai hátteréből kiindulva vállalkozik arra, hogy a filozófus és esszéíró "mitológiai tárgyú esszéinek a szövegét"9 értelmezze. Ugyancsak a politikafilozófia körébe tartozik a következő két tanulmány is, nevezetesen Will Kymlicka - Christine Straehle: Kozmopolitanizmus, nemzetállamok, kisebbségi nacionalizmus: a legújabb irodalom kritikai áttekintése és Yael Tamir: Nemzeti identitásválasztás és a kultúrához való jog. Ezek után Szerbhorváth György "búcsúzik" Heideggertől, de nem mint egy jól nevelt vendég, hanem egyszerűen szembecsapja az ajtót a házigazdával és így mondja: Szia, Heidegger. Semmi hozzáfűznivalóm nincs az incidenshez, hiszen ha felhoznék valamit Heidegger védelmére, esetleg akadnának olyanok, akik azt hinnék komolyan vettem a szerző "búcsúzását". A szerkesztők kérdéseire válaszolva és egyben reflektálva a filozófiára, beleértve természetesen a magyar filozófiát is, mondja azután Vajda Mihály: "Ami nekem a filozófia, az valóban rákérdezés". A következőkben Hans-Georg Gadamer a beszélgetés és a megértés megvalósításának a módjairól értekezik A Platóni dialektikához c. tanulmányában. Szorosan ehhez - a beszéd ill. nyelv témaköréhez - kapcsolódik Damir Barbaric tanulmánya - A nyelv játéka. Platón Kratüloszához., míg Vasile Muscă Törvény és nevelés c. tanulmányában a címben előforduló két fogalom kapcsolatát vizsgálja a platóni gondolkodásban. A személy fogalmának többféle jelentéséről címen Alexander Baumgarten értekezik, nagyító alá helyezvén elsősorban a személy fogalmának a középkori jelentését, ezzel pedig a további vizsgálódásokat a vallásfilozófia területére lendíti át. Demeter M. Attila Apokalipszis c. tanulmányában az idők végezetének eszméjét helyezi bele a görög gondolkodásvilágba, tárgyalván egyszerre a vég ó- és újszövetségi vonatkozásait is. A vallásfilozófia témáját zárja le Csiky Huba tanulmánya - Isten és/vagy törvény. A "Best of ..." utolsó tanulmányát A csúcspontok esztétikuma J. S. Bach passióiban (esztétika) címmel olvashatjuk amelyben Angi István, a barokk zeneszerző két passiójának felépítését elemzi, különös hangsúlyt fektetve az ezekben előforduló kulminációs pontokra. A filozófia egyik legmeghatározóbb sajátossága a kérdezés. A kérdezés, ami ha egyszer megszűnik talán magát a filozófiát is magával rántja a megsemmisítő halálba. Utolsó írásként, Ambrus Tibor teszi fel a kérdést, amikor verse címével a következőket kérdezi: What win if I gain the thing I seek?. "Kellék ez csak pajtás!" - írja Joseph Heller és ezt a Kellék szerkesztői mintegy a folyóirat Motto-jaként értelmezik. Ehhez én csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy mára már a folyóirat nem csak "kellék", hanem elengedhetetlen Kelléke a filozófiának, kiváltképp a magyar filozófiának. |
|
1 Kellék 25, Kolozsvár-Szeged, 2004, 8. old. back 2 Uo. 7. old. back 3 Uo. 7. old. back 4 Uo. 7. old. back 5 Uo. 7. old. back 6 Uo. 7. old. back 7 Uo. 8. old. back 8 Uo. 8. old. back 9 Mester Béla: Bretter György kora és parabolái. In: Kellék 25, Kolozsvár-Szeged, 2004, 163.old back |
| Vissza |