Tőrténelem és Filozófia Kar
Filozófiai Tanszékcsoport
Eristikon - Filozófiai diákfolyóirat
| Sófalvi Ilona |
| Széljegyzetek Rigán Lóránd Jaspers-jegyzeteihez |
| Kulcsszavak: Jaspers, K.; egzisztencia; rejtjelek; a filozofálás értelme |
|
2006. március 16-án volt a bemutatása Rigán Lóránd Jegyzetek Jaspers filozófiájához11 című, két szempontból is érdekes (és talán meglepő) könyvének. Érdekes, mert a szerzője ugyan most már doktorandusz, akkor azonban még csak harmadéves egyetemista volt, és azért is, mert Jaspersről ír. A filozófia művelői általában egy bizonyos élettapasztalat után gyűjtenek össze egy könyvnyi mondanivalót. Rigán Lóránd azonban 21 évesen tette ezt. Persze nem kötelező őszszakállúnak lenni a filozófiai gondolkodáshoz, egy mű megírásához, és napjaink felgyorsult világában mind több fiatal tehetség írása jelenik meg. Az ilyesmi egyelőre mégis rendhagyó. Másik figyelemre méltó vonatkozás, hogy a könyv éppen Karl Jaspers német filozófus munkáiról szól. Kétség sem fér ahhoz, hogy Jaspers már rég megérdemelte, hogy magyar nyelven is megjelenjen monografikus kitekintésű másodlagos irodalom a filozófiájáról, de ennek ellenére ez a kötet még ma is hiánypótló műnek számít. Elgondolkodtam azon, hogy mi volt a Jaspers felfogásában az a késztető-kihívó erő, ami a fiatal Rigán Lórándot a maga "jegyzeteinek" a kiadására sarkallta? Jasperst didaktikusan-doktrinálisan német "egzisztencialista" filozófusként ismerjük, bár mély (és maradandó) ellenszenvvel viseltetett úgy a professzorai által képviselt öncélú katedrafilozófiával, akárcsak a mindenféle - és főként az ún. "egzisztencialista" - filozófiai "irányzattal" szemben.2 Filozófiai önképzőkörünkön az első vitatémánk az volt, hogy "Tanulható-e a filozófia?" Ebben a könyvben én egy frappáns választ kaptam a kérdésre: "Az elsajátítás fogalma [...] a filozófia történetének megértésében megvalósuló önmegértés... Csupán akkor valósulhat meg valódi megértés, ha saját kérdéseinket (a lehetséges válaszokkal együtt) fedezzük fel újra a már feltett és megválaszolt kérdésekben, illetve válaszkísérletekben... ez - az önmegértés és az önmagunkra ébredés értelmében vett - elsajátítás".3 Rigán Lóránd ennek a belátásnak az alapján saját kérdéseit is megtalálta Jaspers műveiben, ami pedig az önmegértéséhez közelítette. Jaspers, akit, mint említettem, egzisztencialista gondolkodóként tartanak tévesen számon, az egzisztenciát teljesen egyéni-sajátos módon definiálja mint "az önmagát megvalósító, aktualizálódó szabadságot".4 Mint említettem, a könyv címe: Jegyzetek Jaspers filozófiájához, és az valóban tartalmazza is Rigán Lóránd egyéni gondolatait Jaspers egy-egy művével, sajátos meglátásával kapcsolatban, aki a filozófia (az élet) nagy kérdéseiről így ír: "Amikor olyan kérdéseket teszek fel, mint: mi a Lét? - miért van valami, miért nem inkább a semmi? - ki vagyok én? - mit akarok én tulajdonképpen? - akkor az ilyesfajta kérdésekkel sohasem vagyok a kezdeteknél. Egy bizonyos szituációból kiindulva teszem fel őket, amelyben [..] éppen vagyok."5. Erre pedig a jegyzetek szerzőjének a reakciója a következő: "Amíg mi magunk nem jövünk játékba (nem kockáztatunk), még azt sem tudjuk, meg mi is ez a filozófia", valamint az, hogy "amíg nem okoz gondot ez a kérdés [a filozófia lényegére és mibenlétére irányuló kérdés; hozzáfűzés tőlem - S. I.] - tulajdonképpen egyáltalán nem is létezik filozófia. Vele együtt azonban már a filozófia esélye is rögtön felmerül. A válasz pedig minden egyes szerző esetében nem csupán filozófiájának része, hanem maga a filozófiája".6 Úgyhogy a fiatal, friss gondolkodó valóban "játékba" is lendül és végigvezeti Jaspers eszmefuttatásait a filozófia és vallás kapcsolatáról, a történetiség mibenlétéről, a rejtjelekről és azok súlyáról, valamint a létezés egzisztenciális és gondolkodói megvilágításáról. Ugyanis: ez az "önmagát megvalósító, aktualizálódó szabadság", a megvilágító gondolkodás szükségére utal, ami minden ember saját, személyes létére vonatkozik és azt "hozza játékba". "Nyugodtan tagadhatom (elnémíthatom) az egzisztenciát és a transzcendenciát is anélkül, hogy bármely bizonyítás meggyőzhetne arról, hogy tévedek. Döntés kérdése, hogy valóságukat posztulálom-e, hiszen ha én nem akarom meglátni őket, nem akarok tudni róluk (magamról), senki más nem fogja helyette, számomra felmutatni őket" - jegyzi a gondolat kapcsán Rigán Lóránd.7 Befejezésként hadd említsem ismét a szerző bevezető gondolatait: akár olvasóként akár szerzőként elsősorban arra kellene figyelnünk, hogy ne feledkezzünk meg önmagunkról és arról, hogy a filozófus is, akinek a gondolatait megragadjuk elsősorban ember - létezésének a komolyságára és a felelősségére törekvő ember - volt. A kötet írója közelebb hozta, megvilágította számunkra Jaspers emberi voltát és ebből fakadó elmélkedéseit. Ezen felül azonban Rigán Lóránd fiatalsága - és persze az eredetisége is -, legalábbis énbennem (de azért gondolom más egyetemista kollégámban is) külön hangsúllyal keltette fel az érdeklődést Jaspers gondolkodása és művei iránt, mert ezek a "jegyzetek" nem azt ígérik, hogy a mi kérdéseinkre is vannak válaszok az idézett művekben, de általuk mégiscsak közelebb kerülhetünk önmegértésünkhöz, mert újabb kérdéseket vetnek fel, amelyek már a mi kérdéseink lesznek, a mi kérdéseinkkel találkoznak és amelyekre mi magunk kell megtaláljuk a lehetséges - bizonyára mindig is rejtjelszerű - válaszokat. |
|
1 Rigán Lóránd: Jegyzetek Jaspers filozófiájához Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2005, 124 o. back 2 Lásd: Uo. 6 o. back 3 Lásd: Uo. 117 o. back 4 Lásd: Uo. 40 o. back 5 Lásd Uo. 18 o. back 6 6 Uo. 19-20 o. back 7 Lásd: Uo. 72 o. back |
| Vissza |