Tőrténelem és Filozófia Kar
Filozófiai Tanszékcsoport
Eristikon - Filozófiai diákfolyóirat
| CLAUDE MONET - Camille Monet halála (1879) - |
 |
|
A festmény Monet első felesége meghalását (Vétheuil-1879) ábrázolja amelyet a művész - fájdalommal, tehetetlenül mellette léve és - a történéseket "szemlélve", ecsethez és vászonhoz nyúlva alkotott. Monet megfesti tehát azt… amit átél-tapasztal, amit "lát" és persze azt is amit "érez". Ez pedig nem más mint az arcról fokozatosan, de teljesen megállíthatatlanul eltűnő "életpír" ill. "azok a színek és árnyalatok amelyeket a halál rak ki fokozatosan az arcra". Mindez Monet-t cseppet sem hagyja "érzéketlenül", hanem, ellenkezőleg, a tehetetlen elkeseredésnek már-már az "öntudatlanságában" pontosan arra késztette ill. kényszerítette, hogy a tragikus halántékra szegezett tekintettel, a lerakódó és a rajta megtelepedő színek árnyalataiba kapaszkodjék… és arra is, hogy ezen a módon - tehát azt lefestve s a maga személyes lezajlásában ill. annak az ugyancsak személyes utalásaiban megörökítve - legyen a haldokló szeretett lény mellett. A kép ezért nem egy immár halott vagy egy nőnemű, "fokozatosan tetemmé váló" ember arcát ábrázolja pusztán, hanem "kimondottan" egy szeretett lény meghalását akarja ill. egyenesen érzi kényszerítve magát "megragadni" és "ki is fejezni"… Tehát pontosan a haldoklónak és a mellette levőnek a "mellette levés" közbeni végletes egyedül maradásának ill. a tehetetlenségének a megragadásával együtt valamint egyenesen annak a kifejezésében... "Természetesen az a vágy hajtott - írja később Monet -, hogy megörökítsem annak a képét aki örökre elhagy bennünket." Ezért Monet festménye - akárcsak számos más és másfajta olyan műalkotás mint pl. Tolsztojnak az Ivan Iljics halála című novellája - gyakran többet is mond az emberi halálról, az emberi módon való meghalás voltaképpeni és fájdalmas "megtörténéséről", mint a legtöbb egyébként módfelett "érzékeny" filozófia vagy "metafizika". Hiszen annyira közvetlenül és hitelesen - nem is "kifejezi", hanem egyenesen - képviseli és megjeleníti a meghalás egyedi-személyes valamint a vele kapcsolatos, mellette-levő "viszonyulás" ugyancsak egyedi-személyes - ezért a "festőművészi mivolt" révén is "képviselt" ill. megtestesített viszonyulás minden tekintettben és irányban érvénysülő autenticitását, hogy azon, a fentebb leírtakkal együtt…. még egy a történések lázában valahogyan a halottas ágyra került ceruza-szerű rajz- vagy festőeszköz is ábrázoltatik... Talán ennek a részletnek a nagyon is látszólagos "cinizmusáért" van az, hogy a Musée d'Orsay, ahol a Monet alkotás található, nem is népszerűsíti azt különösképpen a maga honlapján… és talán az is, hogy meglehetősen kevés Monet-album veszi be ezt a festményt az illusztrációi közé... Könyvészet: Fiorella Nicosia: Viaţă de artist - Claude Monet, Enciclopedia RAO, Bucureşti, 2004, 124 o. |
| Vissza |