"Babeş-Bolyai" Tudományegyetem Tőrténelem és Filozófia Kar Filozófiai Tanszékcsoport Eristikon - Filozófiai diákfolyóirat
Sidó Zsuzsa "Babeş-Bolyai" Tudományegyetem, Történelem és Filozófia Kar, Művészettörténet szak, IV. év. Az őraljaboldogfalvi Kendeffy- kastély és parkja A historizáló kastélyépítészet - a társadalmi és kulturális kontextus Kutatásom témája az erdélyi historizáló kastélyépítészet egyik figyelemreméltó, ám kevésbé kutatott emlékének építéstörténete. Az eddigi művészettörténeti kutatásban viszonylag mostohán kezelt kastélyépítészet méltán követeli az őt megillető helyet, s a Kendeffy kastély elemzése ebben az általános törekvésben foglal helyet. A 19. század közepétől kezdődően, de főleg a század végén zajlik egy olyan változás a magyar társadalomban, amely katalizátora lesz a kastélyépítésnek is. Két csoportot különíthetünk el és ennek megfelelően (legalább) két szempontból világíthatjuk meg a magyar romantika kastélyépítészetét. E két társadalmi csoport, amely - az egyik örömére, a másik bánatára - a 19-20. század fordulóján megindul az összeolvadásban nem más, mint a relatív egységes születési arisztokrácia és az újgazdag, polgárosodó rétegek heterogén csoportja . A régi, feudális színezetű társadalmi struktúra leépülésének egyre inkább érezhető jelei sokoldalú alkalmazkodási modelleket szültek és megítélésünk szerint a pozícióőrzés védekező folyamata, amely a korabeli kastélyépítészet egy vonulatának szimbolikájában meghatározó volt, egy ilyen alkalmazkodási modell megnyilvánulásának tekinthető. A kialakuló liberális rendszerben a hagyományos arisztokrácia fokozatosan elveszti addigi kulcsfontosságú szerepét, amiről azonban nem kíván lemondani, és a dicső múltat építkezéseivel próbálja visszahozni. Más szempont érvényesült az újgazdag rétegek esetében. Ők azok, akik felfele törekszenek, ezért megpróbálnak integrálódni, a még mindig érvényesnek tekintett nemesi normakánonhoz hasonulni, frissen szerzett nemesi címüket vagy pozíciójukat legitimálni. Mindkét esetben az építészet volt az a reprezentációs eszköz, amelyet a legkézenfekvőbbnek éreztek. A romantika historizálását, múlt fele fordulását ugyanakkor eszmetörténeti folyamatok is favorizálták. A romantikus kastélyépítészetben elsősorban a középkor fele irányult az érdeklődés, hiszen ez járt a legkevesebb kötöttséggel, szabadon megnyilvánulhatott a felértékelődött egyéni ízlés. Emellett a nagynevű múlt szimbolikus tükre is. A gótika kötetlenségével szinte korlátlan teret nyújtott az építési vágynak. Emellett asszimetrikus tömegképzésével jól beilleszkedett a kor romantikus szellemvilágába. Erdélybe maguk a minták Magyarország közvetítésével Angliából és Franciaországból érkeztek, ott lévén a középkor leglátványosabb várai, várkastélyai. A kastélyok tervezésében a főváros dominanciája egyértelmű, de terveztetnek kastélyokat külföldiekkel is. A Kendeffy család és kastélya - történeti áttekintés A malomvízi előnevű Kendeffy család története visszanyúlik a 16. század elejére. A családból több fontos személyiség került ki, akik Erdély történetében fontos szerepet játszanak a Maritnuzzi György, Székely Mózes vagy Hunyadi János nevével összekapcsolódó eseményekben. Grófi címet Kendeffy Elek szerzett 1762. május 17-én, aki a hunyadi főispáni tisztséget töltötte be, azonban szűk száz év után ki is halt a grófi ág, Kendeffy Ádám 1834. február 12-ben bekövetkezett halálával. Az irodalom három fontosabb családtagot emel ki: Eleket, mint a grófi cím megszerzőjét, Rákhelt (†1798), Teleki Mihály és Bethlen Gergely feleségét, aki könyvgyűjtő szenvedélyével tűnt ki kora asszonyai közül, és Ádámot (1795-1834), aki Wesselényi Miklós barátja volt, illetve a kolozsvári vívóiskola megalapítója, és mintagazda, ugyanis sok pénzt fektetett mezőgazdasági gépek vásárlásába, nagy hangsúly fektetve a gazdasági fejlesztésre. Ennek a családnak, amely egész Hátszeg vidékét bírta, hatalmas erdő és földbirtokokkal, három településen volt udvarháza vagy kastélya. Az első Malomvíz, mint a családi fészek (az épületnek sajnos ma csak az alapfalai láthatók), Kernyesden (lebontották az 1900-as évek elején), illetve Őraljaboldogfalván, ahol több átépítésen ment keresztül a ma is álló épület. Ezek az épületek is igazolják azt a hagyományt, mely szerint a Kendeffy család a két háború közti időszakban a királynál is gazdagabb volt. A család történelmi múltjának felidézésére és külvilág felé való megmutatásának leglátványosabb eszköze egy új vagy átalakított, kibővített úrilak építése. Ez az attitűd jellemző arra a korra, amelyben a feudális hagyományokra épülő társadalom -habár még gyengén érezhetően, de-kihalóban van. Ebbe a kontextusba a Budapesten és Bécsben tanult és nevelkedett Kendeffy Árpád terve is jól belehelyezhető. Habár ő nem tartozott egyenes ágon a grófi családhoz, felmenői közt mégis ott volt gróf Kendeffy Elek, aki Őraljaboldogfalván 1782-ben egy valószínűleg már meglévő udvarház alapjaira reprezentatív barokk kastélyt építtetett frissen szerzett grófi címéhez. Tehát akkor is jelentkezett a külvilág felé való legitimáció eszközeként a főúri lak építése. Egy panaszlevél az 1777-es dátumot említi, mint az első építési szerződés időpontját. A panaszlevélben neheztelnek az építőmesterre, hogy nem tartotta be a szerződésben foglaltakat. 1799-ben Aringer András kőművessel (pallér) egy pótszerződést kötnek, melyben kötelezik a kivitelezőt az eredeti feladatok teljes körű elvégzésére, illetve a hibák kijavítására, feltételeként annak, hogy mentesül a bírósági eljárás alól. A szerződésekben szó esett a "Palotába fel járó grádizsról", "Gangról", gabonásról, istállóról, "Boros Pinczébe lejáró grádics". A pótszerződés megkötése előtt lefolytatott perhez tartozik egy vallatás, amelyből kiderül, hogy miket nem épített meg a szerződésben foglaltaknak megfelelően Aringer: "A Conventionatus Paller Aringer András a Delineatio ellen a Dél felöl valo Házakat tágitotta ugyan két lábbal, de ezen tagittásával és a hijjanos egy lábban szoritotta a Tornáczot egy lábbal, a két Raditsot viszont egy egy lábbal." Ennek az építési szakasznak azonban a legegyértelműbb bizonyítéka az az emléktábla, amely a bejárat felett van elhelyezve. Ebben az épületben a barokk kastélyoknak megfelelően volt "nagy Palota", "Urak háló Háza", "Leányok háza", "Cselédház". Kendeffy Ádám volt a következő, aki kastélyát tovább szépíti, alakítja. Wesselényi Miklós barátjaként ő is hódolt a lótartás és lovaglás szenvedélyének. 1833-ban ennek megfelelően lóiskoláról ("Reitschul") is szólnak a források. Kendeffy Árpád (1839-1881) Kendeffy Károly és Petrichevich Horváth Róza egyetlen fiaként született. Szülei korai halála után Ábrafámfalvi Ugron István volt a gyámja. Iskoláztatásában meghatározó volt a külföldi egyetemjárás. Freiburg, Marburg, Heidelberg és Bécs között választhatott. Neki a bécsi Politechnikumra esett a választása. Beteges természete megakadályozta abban, hogy befejezhesse tanulmányait, és annak a lehetősége is felmerült, hogy a nagycenki Széchényi mintagazdaságban tanuljon. 1869 márciusától Hunyad vármegye hátszegi kerületének országgyűlési képviselője. Ezt a tisztséget még 1875-ben is ő töltötte be. 1872. augusztus 12-én kötött házasságot Inkey Gabriellával. Kendeffy Árpád, mivel nem a grófi ág leszármazottja, az őraljaboldogfalvi kastélyt nagyapja testvérétől, Kendeffy Lajosól örökölte. Ezt fogja átalakítani a napjainkra is szinte teljes mértékben eredeti formájában megőrződött neogótikus formára. A kastély alapjaiban és a belső terek kiosztásában követi a régit. Ez érthető, hiszen ha az eredeti épület megfelelt az elvárásoknak, akkor csak annyiban alakították át amennyire az szükséges volt. Másrészt mivel elsősorban a külvilág felé mutatott kép volt a fontos, azt is mondhatnánk, hogy megspórolva az anyagiakat, egy "divatos ruhába" öltöztette barokk kastélyát. És az látványosra sikerült, különösen a torony és a főhomlokzat kialakításának köszönhetően. A barokk előzményről azonban továbbra is árulkodott a keleti szárny, a belsőkben a fiókos dongaboltozat, mivel az épület átépítését valószínűleg nem tudta befejezni, hiszen tudjuk, hogy korán, 1881-ben meghalt. És minden bizonnyal a barokkos keleti szárny átalakítása is benne foglaltatott az eredeti tervben. A téglalap alaprajzú, mozgalmas tömegű kastély a középkori francia lovagvárak világát idézi. Ez nem meglepő, hiszen az említett középkor iránti rajongás mellett, ha megemlítjük, hogy kik is voltak azok a személyiségek, akik - az eddigi kutatások szerint - részt vettek az épület újjáépítésében, akkor egyenesen természetesnek is tűnik. Mindenek előtt két személyt kell megemlíteni: Schulcz Józsefet, mint "feltételezett" tervezőt és építészt, illetve id. Storno Ferenc restaurátort, festőt és belső dekorátort. Az előbbi neve a vajdahunyadi vár restaurálásához köthető, oda tervezett többek között egy (meg nem épült) s az őraljaboldogfalvi kastély tornyán levő pártázatos mellvédhez hasonló erkélyt. Id. Storno Ferenc pedig 1873-ban járt Őraljaboldogfalván, a románkori templom felmérése céljából, illetve Vajdahunyadot is meglátogatta. Valószínűleg ekkor került kapcsolatba Kendeffy Árpáddal Schulcz József személyén keresztül. Schulcz Józsefnek a Soproni Múzeum Storno Ferenc hagyatékában fennmaradt levele tudósít arról, hogy Schulcz festett címereket és pajzsokat rendel tőle. Ez rámutat a korabeli művészek, mesterek közti viszonyra és arra az érdekes tényre, hogy miként fogták fel a 19. században a restaurálást illetve az építést. Az őraljaboldogfalvi kastély mind tömegalakításába, térkiosztásában, dekorációjában, mind a körülötte kiépített angolparknak köszönhetően markáns példája az erdélyi romantikus kastélyépítészetnek, amely több erdélyi és magyarországi társával párhuzamba állítható; ugyanakkor méltán számíthat az eddig csak szórványosan jelentkező figyelemre. A kastély északról Korabeli ábrázolás Levéltári források Román Nemzeti Levéltár Kolozs Megyei Igazgatósága (Direcţia Arhivelor Naţionale Judeţul Cluj - DANJC), Kendeffy család levéltára: 371-es fond, 213-, 214-es csomók. Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH), Tervtár, Budapest Iparművészeti Múzeum, Kisgyűjtemények Osztálya, Budapest. Könyvészet Bíró József: Erdélyi kastélyok. Bp., é. n. [1943.] B. Nagy Margit: Stílusok, művek, mesterek. Művészettörténeti tanulmányok. Bukarest, 1977. Horváth Hilda: Régvolt magyar kastélyok. Bp., 1998. Komárik Dénes: A romantikus kastélyépítészet kezdetei Magyarországon. In: Építés-Építészettudomány, V. évf.,1975., 3-4. sz., 27431-451. Kőváry László: Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár, 1854. Magyarország tiszti czim- és névtára. Bp., 1873. Nagy Iván: Magyarország családai címerekkel és nemzékrendi táblákkal. I-XII. Pest, 1857-1865. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. VI. Bp., 1980-1981. [első kiadás 1890-1914]. Sisa József: Adalékok a magyarországi romantikus kastélyépítészethez. In: Ars Hungarica. Bp., VIII.évf. 1980/1., 103-125. Sisa József: Kastélyépítészet a historizmusban. In Zádor Anna (szerk.): A historizmus művészete Magyarországon. Bp., 1993., 65-78. Sisa József: Kastélyépítészet és kastélykultúra Magyarországon a historizmus korában, Akadémiai doktori disszertáció, Bp., 2004. Rados Jenő: Magyar kastélyok. Bp., 1939. Vissza