"Babeş-Bolyai" Tudományegyetem
Tőrténelem és Filozófia Kar
Filozófiai Tanszékcsoport
Eristikon - Filozófiai diákfolyóirat
 
Szolláth Hunor

Az aktív eutanázia problémája a magyarországi joggyakorlatban
Amint Európa legtöbb országában, úgy Magyarországon is felmerült az eutanázia kérdése az ország Unióhoz való csatlakozás előtt. Az Alkotmánybíróság 2003-ban tárgyalta az ilyen irányú sorozatosan beadott kérelmeket, de végső határozatában elutasítja az aktív eutanázia lehetőségét.1 Az indoklás szerint, az Alkotmánybíróság nemzetközi összefüggéseiben is áttekintette a kérdést, és ezután hozott határozatot. Vegyük szemügyre tehát, mi szolgált alapul a megfontolt döntéshez a nemzetközi és egyes joggyakorlatban.

A világ legtöbb országában tilalmazzák azt, hogy az orvos elősegítse gyógyíthatatlan betege halálát. Az utóbbi években azonban nagyobb teret szenteltek az arról való gondolkodásnak, hogyan lehetne a súlyos, gyógyíthatatlan, nagy fájdalmakkal küszködő betegek számára az élet méltó befejezéséhez való jogot biztosítani anélkül, hogy az élet kioltására vonatkozó tilalommal ellentétben lenne. Több fejlemény is megvalósult e téren, az egyik ilyen például a betegnek azon joga, hogy a betegellátást visszautasíthassa, akkor is ha az életmentő, vagy életfenntartó lenne. A másik példa ahol ugyan tiltják a segítséget ilyen téren, de mégis büntetlenséget biztosítanak annak az orvosnak, aki a beteget kezeli, és a betegség utolsó szakaszában a fájdalmainak csillapítására által előírt szer elkerülhetetlen mellékhatása a halál.2 Ugyanakkor kevés hajlandóság mutatkozik az orvos általi elősegítésre vonatkozó tilalmak feloldására, sőt ez törvény általi bűncselekmény.3

Kevés olyan törvény született még eddig, amely ezt a lehetőséget elismeri. Hollandiában 2001. október 1.-én lépett hatályba az ezt szabályzó törvény, de már 1973-tól elkezdte az erre vonatkozó tilalmat a bírói gyakorlat feloldani. Büntetlenséget biztosított az orvosoknak az emberölés, öngyilkosság elősegítésének a bűntette alól, ha kellő gondossággal, körültekintéssel jártak el: a beteg állapota reménytelen, fájdalmai nem enyhíthetőek, elviselhetetlen a szenvedése, más ésszerű megoldás nem állt rendelkezésre. További feltétel, hogy az orvos a beteget részletesen tájékoztassa, a beteg pedig szabad akaratából nyilvánítsa ki, hogy meg kíván halni. A törvény itt a 16-17 (!) éves fiataloknak is megadja a jogot az aktív eutanáziához, de a döntési folyamatba a szüleiket is bele kell vonni.4 Fontos szempont továbbá az is, hogy a beteg, még mielőtt a betegség végső szakaszába jut, kérheti az orvosa közreműködését a választott halálhoz.

Belgiumban 2002. május 28.-án lépett életbe az aktív eutanáziát lehetővé tevő törvény, aminek tartalma nagyjából megegyezik a Hollandiában használatos ilyen törvénnyel. Az Egyesült Államokban Oregon az egyetlen állam, ahol ezt népszavazással keresztül tudták vinni az illetékesek.5 1997-ben lépett hatályba, és azt teszi lehetővé, hogy a kezelőorvos olyan szert bocsásson a gyógyíthatatlan beteg rendelkezésére, amellyel az véget vethet életének. Ez csak a betegség végső stádiumában lehetséges, ugyanakkor a rendelkezést nem lehet úgy értelmezni, hogy az lehetőséget ad az orvosnak az aktív eutanáziára is!

Ausztráliában az Északi Terület 1995-ben fogadta el azt a törvényt, miszerint az a beteg, amelyiknek a betegsége rövidesen halállal végződik, kérhesse kezelőorvosa segítségét élete befejezéséhez. Azonban 1997-ben ezt a törvényt visszavonták, így érvényét vesztette. A fentiekből is látható tehát, hogy a gyógyíthatatlan betegek életük emberi méltóságukkal összeegyeztethető befejezését a törvénykezések főként úgy teszik lehetővé, hogy elismerik a beteg önrendelkezési jogát még az életfenntartó orvosi beavatkozás visszautasítására is. Csak három állam teszi lehetővé tulajdonképpen az aktív eutanáziát.

A Magyarországon az aktív eutanáziára vonatkozó tilalom feloldása ellen beadott kérelmek legtöbbjének az indítéka az volt, hogy az emberi méltósághoz való jog sérül azáltal, hogy a magatehetetlen betegeknek megtiltják az orvosi segítség adását életük méltó befejezéséhez. 6 Ugyanis, az Egészségügyről szóló törvény az orvos kötelességévé (!) teszi, hogy az általa gyógyíthatatlannak tartott beteget is a legnagyobb gondossággal gyógyítsa.7

Ugyanakkor, ez a törvény azt is kimondja, hogy a betegnek joga van visszautasítani a kezelést, minden körülmények közt. "Az önrendelkezési jog gyakorlása keretében a beteg szabadon döntheti el, hogy kíván-e egészségügyi ellátást igénybe venni, illetve annak során mely beavatkozások elvégzésébe egyezik bele, illetve utasít vissza…"8 Ennek az ellátásnak a viaszutasításához azonban csak akkor van joga, ha a betegség az orvostudomány mindenkori állása szerint megfelelő ellátással is halálhoz vezet. Viszont, a benyújtás indítványozói szerint a betegellátás visszautasítására való jogát a betegnek nem lehet függővé tenni attól, hogy aláveti-e magát az önrendelkezési jog gyakorlatának külön alapjául szolgáló orvosi vizsgálatoknak is! Ez az önrendelkezési jog lényegével ellentétes. "Az élethez való jog és az emberi méltóság alkotmányos elvének normatartományába a méltó, jó, emberi halálhoz: eutanáziához, való jog is beletartozik." 9Az alkotmányos joggal összeegyeztethető, ha életének a gyógyíthatatlan beteg rendelkezése alapján vetnek véget, ennek a tilalmazása alkotmányellenes! Az emberi méltóság jogának lényege az önrendelkezés. Az államnak az eutanázia megítélésében semlegesnek kell lennie, függetlenül a világfelfogástól, vallásoktól, ideológiáktól, a demokratikus jogállam tehát világnézetileg semleges.

Az Alkotmánybíróság döntésének az indoklása szerint az Egészségügyi Törvénykönyv már említett rendelkezései szerint Magyarországon az eutanázia elvileg elfogadott. Tehát a magyar hatályos jogszabályok 1997-től biztosítják a jogot, hogy a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők visszautasíthassák az életük fenntartásához szükséges orvosi beavatkozásokat. Lehetővé teszi, tehát hogy az élet befejezéséhez annak az emberi méltósággal összeegyeztethető módját válasszák.

Másfelől, az emberi méltósághoz való jogot az Alkotmány veleszületett jognak tekinti: "minden mást megelőző legnagyobb érték."10 Az emberi élethez és az emberi méltósághoz való jog elválaszthatatlan egységet alkotó oszthatatlan és korlátozhatatlan alapjog. Az emberi méltósághoz való jog csak csupán az emberi státus meghatározásában "csak az élettel együtt fennálló egységben abszolút és korlátozhatatlan"11 Ezért egyes részjogosulványai, mint például az önrendelkezéshez való jog, az Alkotmány alapján bármely más alapjoghoz hasonlóan korlátozható.12 Ezek és az eddigi gyakorlat alapján kimunkált elvek megfelelő alapul szolgáltak az Alkotmánybíróságnak az indítványokban felvetett kérdésekben való állásfoglalásra.

Ezek alapján tehát a saját halálról való döntés mindenkit megillet, függetlenül attól, hogy egészséges vagy sem. Ezért nem büntetik az öngyilkosságot például. Tehát, a gyógyíthatatlan beteg életének megrövidítése érdekében visszautasíthatja az életmentő, vagy életfenntartó kezeléseket, ez önrendelkezési jogának olyan része, melynek gyakorlását a törvény korlátozhatja ugyan, de nem vonhatja meg! Egy másik személy beavatkozása viszont már nem tekintendő az önrendelkezési jog olyan részének, melyet a törvény akár teljes egészében is ne vonhatna meg.

1 AB (Alkotmánybírósági) határozat, 22/2003. (IV. 28). back
2 Ilyen országok az Egyesült Királyság és Németországback
3 Btk (Büntetőtörvénykönyv): 168 § "Aki mást öngyilkosságra rábír, vagy ennek elkövetéséhez segítséget nyújt, ha az öngyilkosságot megkísérlik, vagy elkövetik, bűntettet követ el…"back
4 De viszont a szülőknek nem szükséges beleegyezésüket adni a kivitelezéshez! back
5 Csak egyedül ebben az államban lett az 1994. évi népszavazás eredménye 51%-os többség. Azóta sok esetben alkalmazták is az eljárást. back
6 Alkotmány 54 § (1) bekezdés "A Magyar Köztársaságban minden minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit sem lehet önkényesen megfosztani." back
7Eütv. (Egészségügyi Törvénykönyv), 1972. évi II. törvény 43 § (2) bekezdés. back
8 Eütv. 15 § (2) bekezdés.back
9 Részlet az Alkotmánybírósághoz beadott indítványból. back
10 AB határozat, 1990, 88. 93. back
11AB határozat, 1991, 297., 308., 312. back
12AB határozat, 1998, 333.back
Vissza