Tőrténelem és Filozófia Kar
Filozófiai Tanszékcsoport
Eristikon - Filozófiai diákfolyóirat
| Borzási Judit |
| Milyen külföldi tanulmányútra menni? Megéri-e? |
| (Élményeim tanulmányutamról) |
|
"Milyen volt?' kérdezte mindenki miután hazaérkeztem Észtországból, három hónapos tanulmányi utamról. A válasz általában egy mosoly és egy "nagyon jó" volt, hiszen hogyan is lehetne másképp, két szóban, összefoglalni azt a hatást, azt a benyomást amit ez a három hónap gyakorolt rám?! Ezt próbálom meg az önképző körön összefoglalni minél érzékletesebben és lehetőleg bővebben.
Ha visszatekintek, az első kérdés talán az lenne: Megérte-e? Erre a kérdésre a válasz számomra nyilvánvalóan igen, hiszen akárhogyan is nézzük, mindenképpen egy nagyszerű és egyedi tapasztalat volt. Továbbá hogy milyen hatással lesz ez a jövőre nézve, majd eldől, de a lényeg az, hogy ha már megadatott a lehetőség akkor ki kell használni azt amennyiben csak lehet, lehetőleg ésszerűen, egy általános célt mindig szem előtt tartva. (Természetesen ez első alkalommal ez nem igazán könnyű.) Ott tartózkodásom egy állandó és folytonos egyensúlyra épült az egyetemi és szociális élet között. E kettő érzékelteti azt a két szintet melyen tapasztalataim elhatárolódnak: racionális és emocionális. Ezért beszámolóm is két tartópillérre fog támaszkodni: az egyetemi, inkább a tanulmányaimhoz kapcsolódó és az egyéb emocionális-szociális tapasztalatok. Kezdetben talán érdemes néhány szót szólnom majd arról, milyen az "észt világ", azaz milyen benyomást keltett számomra az észt nyelv (amire azt mondják, hogy számunkra rokon nyelv), milyennek tűntek az emberek, hogyan viszonyultak hozzánk, mint "idegenekhez" (észtek és észtországi oroszok). Arról is érdekesnek tartom ejteni néhány szót majd, hogy milyen volt a város légköre, hangulata. Egyesek itthon azt kérdezték: "Na és mit tanultál ott?". Nem fogom részletezni, hogy milyen tantárgyaim voltak, de azt megemlíteném hogy valamilyen szinten mindenik nyújtott valami újat: különbözött az itthoniaktól témában, megközelítésben vagy formában. És ezzel már érintettem is a lényegét e bekezdés mondanivalójának, ugyanis ami az egyetemi tapasztalataimat illeti azt fogom inkább kiemelni ami Más volt, az itthonihoz viszonyítva. Azzal kezdeném ami talán a legnagyobb különbséget jelentette számomra és amit könnyen párhuzamba vonhatok a hazaival: az adminisztratív ügyek elintézésének módja. Itthon a már mindenki által ismert módszer, ott viszont a kapcsolatfelvételtől kezdve a legtöbb adminisztratív ügyintézés elektronikusan történt az Interneten keresztül, ami viszont nem zárta ki az esetleges személyes kapcsolatfelvételt sem. Persze ez egy adott ponton számunkra egy elég bonyolult virtuális rendszer megértését feltételezte, ami néha problémát okozott. Továbbá elmondanám, hogy hogyan, milyen formában tartották a kurzusokat, hogyan viszonyultak a tanárok a diákokhoz és fordítva, valamint, hogy milyen elvárásokkal találtam szemben magam és mekkora hangsúlyt fektettek az önálló munkára és hogyan mérték azt. Talán nagyobb mértékű azoknak a tapasztalatoknak a mennyisége (ha lehet ezeket egyáltalán mennyiségben mérni) amelyek szociális téren, emocionális szinten értek. Természetesen teljesen új volt a környezet, az emberek, a kultúra, a szokások, tehát egyszóval minden (kivéve talán azokat a nagyon tág vonatkozásokat amik egész Európára vonatkoznak vagy az egész emberiségre - ezen vitatkozni lehet). Mindezekre reagálni kellett, viszonyulni kellett hozzájuk. Érdemes volt megfigyelni azokat a periódusokat amiken emocionális szinten végigmentünk (a "Culture shock"). Továbbá el kell mondanom azt is, hogy az első napoktól fogva "foglalkoztak" velünk: "nemzetközi diákokkal" (és kiemelték, nem idegenekkel vagy külföldiekkel !). Mind az egyetem mind a helyi különböző diákszervezetek folyamatosan rendezvényeket szerveztek számunkra, annak érdekében hogy jobban megismerjük egymást, egymás és a helyiek szokásait, egymás nemzetiségét. Valamiképp fura, eddig még nem tapasztalt spontán módon és elkerülhetetlenül ismerkedtünk meg újabb és újabb emberekkel és már első napokban csoportokba, társaságokba szerveződtünk, ami majd végigkísért egész ottlétünk alatt. Ebben a bentlakás is nagy szerepet játszott. Viszont sajnálatos módon kevésbé sikerült kapcsolatba kerülni a helyi diákokkal, mint a nemzetköziekkel, köszönhetően talán a helyiek magatartásának is. A körülményeknek köszönhetően ugyanakkor alkalmazkodnunk is kellett egymáshoz, ami adott helyzetekben nehéznek bizonyult, de szükséges volt, valamint az is elkerülhetetlen volt, hogy hatást gyakoroljunk társainkra és hogy mások hatást gyakoroljanak ránk. Ami mindenképp fontosnak bizonyult ebben a környezetben az az emocionális stabilitás volt, a határozottság, és céltudatosság (amit természetesen nem volt mindig könnyű "észben tartani"). Előzetes következtetésként azt mondhatnám el, hogy az ember úgy érezheti magát egy ilyen út után, hogy megnyílt előtte a világ. Sőt, ráeszmélhet arra is, hogy milyen mások és mégis milyen egyformák a különböző nemzetiségű emberek. Kérdés viszont az, hogy részt kell-e venni hasonló tanulmányi úton, hogy erre az ember rájöjjön?! Megéri-e tehát tanulmányi utakra menni külföldre? Vajon miért volt vagy lenne leginkább hasznos egy ilyen tapasztalatszerzés? Mi az ami valakit motiválhat egy ilyen út megtételére, illetve mi az ami meggátolhat valakit ebben? Ezeket és hasonló más kérdéseket szeretnék majd megbeszélésre teríteni önképzőkörünk során. |
| Vissza |